Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.

Irományszámok - 1906-429

286 429. szám. sorába, mi által az érdekeltek egy régi s előképzettségük által igazolt igényét kívántam méltányolni és sérelmet orvosolni. Az e bekezdésben emiitett művezetői szakvizsgát rendeletileg fogom rendszeresíteni. 7. és 8. §§. E szakaszok az eskü és fogadalom letételét szabályozzák. A 7. §. a hivatali ' JÍÜ szövegét állapítja meg, lényegtelen eltérésekkel a jelenlegivel megegyezően, a fogadalom szövege pedig lényegileg azonos az eskü szövegével. A 8. §. az eskü és fogadalom letételére záros határidőt tüz ki, minek okát már föntebb kifejtettem; ezen szakasz végső bekezdése pedig átmeneti intézkedést tartalmaz, mire az előálló uj helyzet szempontjából van szükség oly czélból, hogy az állapotok az eskü és fogadalom tekintetében rövid idő alatt a törvénynyel összhangzásba hozassanak. Az eskü vagy fogadalom letételének igazolása körüli eljárást az egyes vasutak külön szolgálati szabályzatai fogják megállapítani ahhoz képest, a mint e czélra a kivevés napjának a felvételi okmányra való feljegyzését vagy külön igazolvány kiállítását tartják megfelelőbbnek. Magától értetődik, hogy egyik hazai vasút szolgálatából másik hazai vasút szolgálatába átlépő oly alkalmazottaktól, kik már az esküt vagy fogadalmat letették s azt igazolják, annak megismétlése nem kívántatik. Ellenben az állami szolgálatban letett eskü, a vasúti személyzet részére megszabott esküt nem pótolhatja. Az eskü vagy fogadalom letétele a szolgálatba lépés, illetve abban maradás elengedhetlen feltétele, melynek megtagadását az 54. §. 1. pontja azzal a jogkövetkezménynyel látja el, hogy az illető állását el sem foglalhatja, vagy amennyiben már elfoglalta volna, minden alakszerűség mellőzésével elbocsáttatik, illetve a létszámból egyszerűen töröltetik. 9. §. Habár, miként föntebb kiemeltem, a jelen törvény csak az általános szolgálati kötelességeket vonja szabályozása körébe, mégis ezen általános kötelességeken belül vannak oly értelemben általánosaknak nevezhető kötelességek, melyek minden alkalmazottra egyaránt irányadók, akár mint fölebbvalók, akár mint alárendeltek jelentkeznek is szolgálati beosztásuknál fogva, főleg miután az alkalmazottak szolgálati fokozatában nagy számmal vannak olyanok, kik magukban mindkét minőséget egyesitik, azaz fölebbvalók és alárendeltek is egyszersmind. Ezen általános kötelességeket foglalja röviden össze a 9. §. E kötelességek abban állanak, hogy minden alkalmazott kivétel nélkül úgy is mint fölebbvaló, úgy is mint alárendelt, tartozik a szolgálati szabályzatokat és utasításokat ismerni, saját külön szolgálati kötelességeit teljesíteni és a vasutintézet erkölcsi és anyagi érdekeit szolgálaton kivül is megóvni és elömozditani. Különösen a mi ez utóbbi kötelességet illeti, a vasúti szolgálat természete hozza magával, hogy az alkalmazottak gyakran jöhetnek szolgálaton kivül is oly helyzetbe, melyben a vasút érdekeivel ellentétes tényeket észlelhetnek, miért is a 9. §. utolsó bekezdésében megállapított kötelesség, —mely az alkalmazottakat szükség esetén szolgálaton kivül is intézkedésre jogosítja, illetve kötelezi a vasutak érdekei szempontjából, mely érdekek a legtöbb esetben a közérdekkel azonosak, — különös fontossággal bir.