Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.

Irományszámok - 1906-429

280 429. szám. hogy az a gyakorlatban a legszűkebb keretre kell hogy szorítkozzék, különben a szolgálat érdekei szenvednek rövidséget. A felügyeleti hatóság feladata gondoskodni arról, hogy az egyesülési és az ennek nyomán járó gyülekezési jog gyakorlása ne fajulhasson visszaéléssé a vasúti alkalmazottak körében. Épen ezért két irányú korlátozást tartok itt elengedhetetlennek. Először azt, hogy a vasúti alkalmazottak egyesülései, melyek alapszabályaik jóváhagyása tekintetében különben is a kereskedelemügyi kormány fenhatósága alá tartoznak, első sorban a kereskedelemügyi minister illetékessége alá utaltassanak, mi által egyébiránt csak az ujabban kifejlődött gyakorlat nyerne törvényes szabályozást. Másodszor meg kell adni a módot a kormánynak arra, hogy a vasúti alkalmazottak épugy, miként ez Poroszországban is gyakorlatban van, visszatartassanak az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló azon alakulatokban való résztveveséktől, melyek önző czéljaikra kivánják a vasúti alkalmazottakat felhasználni. Ezen feladat elérését van hivatva biztosítani a 29. §. utolsó bekezdése, melynek értelmében a vasúti alkalmazottak nem lehetnek tagjai olyan egyesületeknek, melyeknek törekvései, a kereskedelemügyi minister megítélése szerint, a vasúti szolgálat érdekeivel össze nem egyeztethetők. E tilalom megszegésének szankczióját az 54. §. 4. pontja tartalmazza s ez abban áll, hogy az, aki a 29. §. végbekezdésének szempontja alá eső egyletekből felhívásra ki nem lép, a felhívástól számított 15 nap elteltévei a létszámból egyszerűen törlendő. Azt hiszem, hogy a 28. és 29. §§-ban foglalt rendelkezéseket azoknak, akik vasúti szolgálatra szánták magukat, türniök kell anélkül, hogy politikai jogok sérelméről panaszkodhatnának, mert ezek miatt jogaik korlátozásáról ép oly kevéssé lehet beszélni, amint nem lehet szó arról a bírák tekintetében, a kik politikai jogaik gyakorlása körül szintén bizonyos tartózkodásra kötél ez vék. A szolgálati vétségek. A szolgálati vétségekről szóló IV. fejezetben a fegyelmi jog gyakorlása fokozott biztosítékokkal vétetik körül, mi által a személyzetnek egy másik régi óhajtása teljesül. A fegyelmi eljárás ugyanis akként van megállapítva a javaslatban, hogy az állandó alkalmazottak fegyelmi büntetés alá eső szolgálati vétségeinek elbírálása, az eddigi fegyelmi választmányok helyett, első fokon oly bíróságra bízatnék, a mely az elnökön kívül felerészben a vasutigazgatóság által kinevezett, felerészben az alkalmazottak által választott tagokból állván, mintegy esküdtszék módjára a társak bíróságaként Ítélkeznék (35. §.). A bíróság elnökét a vasutigazgatóság nevezi ki. Az állandósított napibéresek és munkások elbocsátásának kérdésében ugyancsak hasonló összealkotású bíróság határozna. Bármilyen nagy súlyt fektessünk a vasúti szolgálatban a fegyelem szigorú fentartására, e követelménynyel a javaslatba hozott fegyelmi bíráskodás nem áll ellentétben és a magam részéről nem osztozom azok aggodalmaiban, kik a fegyelmi eljárásnak humánusabb alapra fektetésétől a fegyelem meglazulását féltik, sőt ellenkezőleg a fegyelmi jog reformjától üdvös eredményt várok, amennyiben az alkalmazottak megbecsülése emelni fogja önérzetüket, ami pedig munkakedvükre lesz kedvező kihatással. Emellett kötelességszerüleg arra törekedtem, hogy az elsőfokú fegyelmi bíróság szerepe és működése túl ne lépje azokat a határokat, a melyek szigorú megtartását a fegyelem feltétlen érvényesítéséhez fűződő fontos érdekek parancsolólag követelik. —