Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.
Irományszámok - 1906-429
429- szám. 281 E szempontból az elsőfokú fegyelmi bíróság nincs jogosítva sem tanuk kihallgatására, sem vizsgálat foganatosítására, s a tényállás felderítése a vasutigazgatóság által kijelölt vizsgáló biztos feladatkörébe van utalva. — Ugyancsak e szempontból nem adtam helyt ügyvédi képviseletnek, a vasutak ezen úgyszólván házi fegyelmi bíróságai előtt, és pedig annál kevésbbé, mert az alkalmazottak érdekei szempontjából teljesen kielégítőnek találtam azt, ha saját pályatársaik sorából védőt választhatnak, aki azonban minden díjazás nélkül járhat csak el, nehogy a védői tiszt ellátásából hivatásszerű mellékfoglalkozás fejlődhessék ki. A fegyelem fenntartásának érdekeivel kellett számolnom a másodfokú fegyelmi biróság szervezésénél is, amely bíróság ehhez képest kinevezett tagokból alakítandó meg s annak fegyelmi határozatai csak a legsúlyosabb esetekben fellebbezhetök, nevezetesen akkor, midőn az előléptetésből való kizárás vagy elbocsátás forog kérdésben (42. §.). A munkások fegyelmi bíróságának határozata ellen azonban, minthogy nem töltenek be rendszeresített állást, felebbezésnek helye nem lehet. A IV. fejezet tartalmából ki kell még emelnem a 34. §-t, mely az elbocsátás eseteit egyenkint sorolja fel s amely tehát a személyzet részére biztosító jellegű intézkedés, de másfelöl kimerítő tartalmánál fogva a vasutaknak is elegendő biztosítékot nyújt minden irányban. Ezek után áttérek azokra a rendszabályokra, melyeket abból a czélból foglaltam a javaslatba, hogy a vasúti forgalom rendes menete az alkalmazottaknak akár erőszakosan kitörő, akár burkoltan szervezett esetleges ellenszegüléséből eredhető megzavarások ellen a leghatályosabban biztosittassék. Akkor, amidőn a vasúti személyzet oly értékes jogokban és oly hathatós védelemben részesül, amilyenben a jelen törvényjavaslatban terveztetik: teljes mértékben jogosult és elengedhetlen követelmény az, hogy viszont a vasutak rendes kezelése és üzeme minden rendelkezésre álló eszközökkel megvédessenek abban az irányban, hogy a forgalom zavartalan fentartása biztosittassék. A közhivatalnoki jelleg, melylyel a javaslat 2. §-ának utolsó bekezdése a vasúti alkalmazottakat büntetőjogi szempontból felruházza, már magában véve is kizárja ugyan azt, hogy a jövőben a vasúti alkalmazottak büntetlenül a sztrájk fegyveréhez nyúlhassanak, ez azonban nem elegendő, mert inkább megtorló, mint elejét vevő hatású biztosíték, már pedig vajmi keveset ér az utólagos megtorlás akkor, midőn már milliókra menő értékek semmisültek meg és az egész ország szenvedett a forgalom szünetelése alatt. Elejét vevő védekezésre és e czélból oly szigorú rendszabályok alkotására van tehát szükség, melyek feltétlenül kizárják a lehetőségét is annak, hogy a vasúti forgalom fennakadása az alkalmazottak kötelességellenes magatartása miatt bekövetkezhessek. Bármily eltérők legyenek a vélemények a sztrájk jogosultságáról a különböző gazdasági és ipari üzemek munkásait illetőleg, kétségen felül állónak tekintem azt, hogy a vasúti alkalmazottak sztrájkjoga el nem ismerhető. A vasút a maga sokoldalú szolgálataival ezer ponton érinti a közérdeket; nincs az állami és társadalmi életnek egyetlen ága, melynek fontos érdeke ne fűződnék a vasút zavartalan működéséhez s mely érzékenyen ne sújtatnék, söt létében meg ne támadtatnék a vasúti forgalom folytonosságának habár csak rövid tartamú megszakítása által. Semmikép sem lehet tehát jogosnak elismerni azt, hogy egyesek — különösen alkotmányos államban, ahol minden sérelem és panasz utat találhat a képviselőházba — oly fegyvert használjanak egyéni érdekeik előmozdítására, amilyennek segítségével az elérhető eredmény a legtávolabbról sem áll arányban Főrendi iromány. VIII'. 1906 1911. 38
