Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.

Irományszámok - 1906-429

429. szám. 277 lalára (4. §. f) pont utáni bekezdés) és a hivatali eskü letételének időpontjára vonatkozik (8. §.). A törvényjavaslat 4. §-ának a) pontja mindenkitől, a ki vasútnál alkalmazást keres, megkívánja, hogy a magyar nyelvet birja, mert a hivatalos nyelv összes vasutainknál a magyar. A közönséggel való érintkezésben azonban a vasút, mint üzleti vállalat, nem zárkózhatik el a vasutat igénybe vevő felek sokasága nyelvének ismerete elöl, sőt minden vasút jól felfogott üzleti érdekből a lehetőség szerint törekszik arra, hogy a közönséggel való érintkezésre hivatottak között oly alkalmazottai legyenek, a külömbözö vidékeken, a kik a hivatalos nyelven kivül azon vidék lakosságának vagy a lakosság többségének nyelvét is birják. A mi különösen Horvát-Szlavonországokat illeti, az ott lévő m. kir. államvasuti vonalakat illetőleg intézményileg is gondoskodva van arról, hogy hova-tovább elegendő számban álljanak rendelkezésre oly tisztviselők, kik e követelménynek megfeleljenek, a mennyiben 1901. év óta évenkint 12, jövőre pedig 30 ösztöndijas horvátszlavonországi születésű ifjú nyer e czélra kiképeztetést a budapesti vasúti tisztképző tanfolyamon, hogy ily módon a társországok igénye az ottani horvát közönséggel való szolgálati érintkezésijén kielégíttessék, a nélkül természetesen, hogy ez a m. kir. államvasutak hivatalos nyelvi egységét bármely tekintetben érintené. Ez a tényleges, eddig is fennállott helyzet jut a javaslatban Horvát-Szlavonországokra nézve kifejezésre, midőn kimondatik, hogy „Horvát-Szlavonországok területén azoktól az alkalmazottaktól, kik szolgálatuk közben a közönséggel való érintkezésre hivatvák, a horvát nyelv ismerete is megkívántatik". Ezenkivül a magyar szolgálati nyelv birásának kötelezettsége alul ki vannak véve a városi (községi) közúti vasutak, melyek Horvát-Szlavonországok területén vannak, miután ezek a közforgalom szempontjából alárendelt jelentőségűek és különben sem csatlakozván a többi vasutakhtz, mint a közvetlen forgalom körén kivül álló vasutak, a hazai vasutak szolgálati nyelvének egységét nem érinthetik. Tekintetlel a közhivatalnoki jellegre, melylyel a vasúti alkalmazottakat a javaslat felruházza, a 8. §. a hivatali eskü letételét az állandó alkalmazás elengedhetetlen követelményeként állitja fel és csupán a vasutak sajátlagos viszonyai miatt enged annyi változtatást, hogy az eskü legkésőbb egy hónapon belől vétessék ki. Ugyanezen tekinteteknél fogva jövőre az ideiglenes személyzetnek hivatali fogadalmat kell tennie, még pedig ugyancsak lehetőleg az állás elfoglalásával egyidejűleg, de legkésőbb egy hónapon belől, miként az egyes külföldi államokban már évek óta gyakorlatban van. E rendelkezések által elejét kivánom venni annak a visszás állapotnak, mely abban áll, hogy — miként 1904-ben kitűnt — egyes vasutaknál az alkalmazottak nem csekély számban éveken keresztül állottak szolgálatban anélkül, hogy hivr tali esküt tettek volna. Minthogy pedig ennek a helyzetnek oka főleg abban rejlik, hogy a törvényerejű vasutüzleti rendtartás 102. §-a értelmében az eskü kivevése kizárólag a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség hatáskörébe tartozván, ez csali időszakonkint és csoportosan történhetett meg, a jövőre nézve akként szándékozom intézkedni, hogy az eskü és fogadalom kivevésére, átruházott hatáskörben, a vasutaknak már felesketett magasabb rangú közegei is feljogosittassanak, azért, hogy ily módon a törvény pontos végrehajtása biztosittassék. Az alkalmazottak jogai és kötelességei. Az alkalmazottak jogairól és kötelességeiről szóló III. fejezetben, lehető figyelemmel a személyzet óhajaira és egyes külföldi vasutak szolgálati szabályzatainak a tapasz-