Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.

Irományszámok - 1906-429

276 429. szám. részletére, már azért sem, mert a kötelességek közül a dolog természete szerint csak az általános kötelességeket vonhatja szabályozása körébe, azon különös kötelességek és jogok megállapitása pedig, melyek az. egyes alkalmazottak által elfoglalt állással járnak, az e teendőkre vonatkozó külön utasitásoknak van fenntartva. A törvényjavalat a következő hat fejezetből áll: I. Fejezet. Általános határozatok. II. Fejezet. Az alkalmazás feltételei. III. Fejezet. Az alkalmazottak jogai és kötelességei. IV. Fejezet. A szolgálati vétségek. V. Fejezet. A szolgálati viszony megszűnése. VI. Fejezet Záróhatározatok. Általános határozatok. A törvényjavaslat egyik legfontosabb elvi jelentőségű rendelkezése az, a mely szerint a vasúti alkalmazottak és pedig úgy a véglegesek, mint az ideiglenesek és akár az államvasutaknak, akár a magánvasutaknak állanak szolgálatában, a büntető törvények alkalmazása szempontjából közhivatalnokoknak nyilváníttatnak. (2. §. utolsó bekezdés). Ez a rendelkezés a mint egyrészt arra szolgál, hogy a vasúti személyzet hivatása teljesítésében fokozott jogvédelemben részesüljön, másrészt egyik eszköze legyen a fegyelem biztosításának, mely a vasúti szolgálatban feltétlenül szükséges. E kettős szempontnak érvényesülésére annál inkább szükség van, mennél igazabb az, hogy a mai jogállapot bizonytalansága tovább nem tartható fenn. Ez idő szerint ugyanis a birói felfogás bizonyos vonatkozásban közhivatalnoki jelleget ad a vasutak személyzetériek, a törvényerejű vasutüzleti rendtartás 102. §-ában átruházott vasutrendöri hatáskörre való tekintettel, a hatóság elleni erőszak szempontjából, sőt a birói gyakorlatban nagy hajlandóság mutatkozott e felfogás kiterjesztésére, illetve kitágitására is, minek jelzésére felemiithetem, hogy biróságaink az államvasuti alkalmazottak által elkövetett sikkasztást több mint egy évtized óta hivatali sikkasztásnak minösitik; de ez a birói gyakorlat mégis ingadozó volt, főleg abban a a tekintetben, hogy az alkalmazottak által szolgálatuk közben szenvedett jogsérelmeket nem torolta meg azzal a szigorral, a melyet a büntető törvények a közhivatalnokokvédelmére megállapítanak. A jogfejlődés szükségszerű követelményének teszünk tehát eleget, ha egy lépéssel tovább megyünk ebben az irányban s törvény utján minden kétségen felül helyezzük azt az egyedül helyes felfogást, hogy a közforgalmú vasutak, még ha magánvállalatok kezében vannak is, nem magánvállalatok a szó igazi értelmében, hanem az államkormány felügyelete és sokoldalú ellenőrzése alatt álló oly vállalatok, melyek közszolgálatot látnak el, az ily vasutak összes alkalmazottai pedig magasabb állami érdekek közegei. Az alkalmazás feltételei. Az alkalmazás feltételeiről szóló fejezet nagyban és egészben az eddigi szabályokat öleli fel s külön kiemelést csupán az igényel, a mi a horvát nyelv haszna-