Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.
Irományszámok - 1906-379
386 379. szám. oktatási szervezetünknek az 1868 : XXXVIII. és 1876 : XXVIII. t.-cz. által megállapított alapvető elveit nem érinti, mégis több fontos uj intézkedést tartalmaz. Ezeknek megalkotásánál igen egyszerű szempont vezetett. Az állam nemcsak tiszteletben tartja a hivatott társadalmi tényezőknek, nevezetesen a hitfelekezeteknek iskolafenntartási jogát és hivatását, hanem kész őket e jog gyakorlásában, e hivatás teljesítésében anyagilag is támogatni, mert a józan és melléktekintetek által nem befolyásolt magyar kultúrpolitikának nem áll érdekében bármely oly tényező megbénítása, mely nemzeti irányú kulturmunkát akar végezni és erre a czélra az egyéni áldozatkészséget felébreszteni képes. De ennek a támogatásnak, sőt e jog és hivatás elismerésének egy feltétele van: az, hogy minden iskola kifogástalanul hazafias állampolgári nevelést adjon, a mit minden józan felfogás amúgy is az erkölcsi nevelés egyik kiegészitő részének tekint. A mely iskola e követelménynek meg nem felel, annak állami segélyezése visszaélés volna a hazafias adózók filléreivel, annak megtűrése kötelességmulasztás a nemzet létérdekeivel és az ily iskolának kiszolgáltatott gyermekek jövőjével szemben. Az államhatalom első feladatai közé tartozik tehát ezeknek a követelményeknek feltétlen biztosítása, mert teljesítésüket senki jóindulatától függővé tenni nem lehet, hanem úgy a törvényhozás, mint a végrehajtás terén intézményes biztositékokkal kell ellátnia. Ezekből kiindulva, a javaslat állami szempontból a nem állami iskolákkal szemben kétféle követelményeket állit fel: először olyanokat, amelyek teljesítése az nllami és nemzeti érdek megóvásának minimuma gyanánt jelentkezik, melyek tehát minden iskolára nézve kötelezők, tekintet nélkül arra, élvez-e állami segélyt vagy nem és ezeken felül még olyanokat, melyek az állami segély igénybevételének feltételeit képezik. Minden iskolától az államellenes irányzatok kerülésén felül még azt követeli a javaslat, hogy a magyar czimernek és zászlónak, a magyar történeti emlékeknek és ezek révén a hazafias szellem pozitiv ápolásának tért nyisson, hogy az állami nyelv tanításában elérje azt a minimális eredményt, mely az 1879 : XVIII. t.-cz szándékának megfelel és ezzel a nemzeti összeforradás ügyét szolgálja, és hogy a tanitó a magyar király, magyar haza és magyar alkotmány iránti hűségét esküvel megerősítse. Az állami segély feltételéül pedig ezeken felül azt is kívánja, hogy a magyar nyelv, a számtan és a nemzeti vonatkozású tantárgyak a vallás- és közoktatásügyi minister által kiadott tanterv szerint, általa jóváhagyott tankönyvek segítségével taníttassanak. Ezeknek az állami követelményeknek foganatosítására, de csakis ezek körében, a törvényjavaslat az 1893. évi XXVI t.-cz. nyomán, annak intézkedéseit a nem-segélyezett iskolákra is kiterjesztve, az állam fenyelmi joghatóságát állapitja meg minden iskola tanítóival szemben és a hol a baj máskép orvosolhatónak nem mutatkozik, az illető iskola bezárására is felhatalmazza a ministert. Arra az esetre is intézkedik a javaslat, ha az állami szempontok ellenében előforduló hibák az egyes iskola körén kivül álló, magasabb tényezőktől erednek, amikor feltehető, hogy azok az iskolák nagyobb számánál találhatók és igy csupán egyes iskolával szemben foganatosított eljárás útján nem orvosolhatók. Ezen intézkedések egész komplexumában semmi sincs, a mi a hazafias iskolafentartókat kulturfeladatuk teljesítésében gátolná, a mi különösen a hitfelekezetek számára megnehezítené azon érdekük megóvását, hogy hivek gyermekeinek a szülők vallási meggyőződésével egyező nevelést biztosítsanak. Nem magyar ajkú polgártársaink sem érintetnek azon jogukban, hogy gyermekeik alapnevelését anyanyelvükön eszközöltethessék. Az oktatás szabadsága és minden ahhoz fűzött tiszteletreméltó érdek teljesen megóvatik, sőt nevezetes uj támogatásban részesül: de megóvatik az állami és nemzeti érdek is, mert kellő
