Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.
Irományszámok - 1906-379
379. szám. 387 végrehajtás mellett és összekötve az óvodaügy fejlesztésével, a tanfelügyelet újjászervezésével, az ismétlő-iskolák és tanítóképzők rendezésével, mely munkában van és melyekre nézve lehetőleg rövid idő alatt be fogom mutatni javaslataimat, e törvényjavaslat rendelkezései alkalmasak annak a czélnak biztosítására, hogy ebben az országban ne lehessen iskola, mely az állami és nemzeti érdeket nem szolgálja. 1. §• Jelen törvényjavaslatom bevezetéséül ki kell mondanom, hogy a községi és hitfelekezeti népiskolák tanítói köztisztviselőknek tekintendők. Az 1878. évi V. t.-cz. 270. §-ának 2. pontja és a 461. §. szempontjából ugyanis az állami, illetve bármilyen jellegű nyilvános iskolánál működő tanitók közhivatalnokoknak tekintendők. Annak meghatározására ugyanis, vájjon bizonyos hivatal magán- vagy közhivatal-e : az állam közjoga irányadó. Eszerint állami hatóságok azok, melyek az állam ügyeit ellátják, tekintet nélkül arra, vájjon megbízásukat magától az államtól közvetetlenül, vagy más közjogi testületek közvetítésével nyerik. Minthogy pedig az államnak a -jogbiztonság fentartása, igazságszolgáltatás és az állami czélok megvalósítására rendelt kényszer alkalmazásán kivül egyéb teendői is vannak a közművelődés, a nemzetgazdaság és egyáltalán minden közérdek előmozdítása körül: a szűkebb értelemben vett közhivatalnokok mellett, kik az imperiumot vagy jurisdictiót gyakorolják, közhivatalnokoknak a szó tágabb értelmében azok is tekintendők, kik az állam gondozó tevékenységének ügykörét az állam közvetlen vagy közvetett befolyása alatt és ellenőrzése mellett gyakorolják. Tényleg a büntetőjogi gyakorlat »közhivatalnokoknak«, tekintette mindig a nyilvános intézeteknél alkalmazott tanitókat ott is, hol megbüntetésükről hivatali bűntett vagy vétség miatt, de ott is, hol azon hathatósabb védelemről való részesitésükről volt szó, mely a közhivatalnokot állásánál és jellegénél fogva megilleti. 2. §. Az elemi népiskolai tanitók javadalmazását első izben az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 142. §-a rendezte. Eszerint a tanító fizetése tisztes lakáson és legalább egy negyedholdnyi kerten kivül nem lehetett kevesebb, mint a rendes tanítóé : 300 forint, a segédtanítóé pedig 200 forint. A törvény ezen rendelkezése esetén azonban csupán a községi tanítókra vonatkozott, mert a 11. §. szerint a hitfelekezetek iskoláikban alkalmazott tanítóik fizetését maguk határozhatták meg. A tanítói javadalmazás újabb rendezése az 1893: XXVI. t.-czikkel tőrtént, a midőn a népoktatási törvény fennebb idézett szakaszának hatálya a hitfelekezetek által fenntartott népiskolák rendes és segédtanítóira is kiterjesztetett (1. §.), továbbá mód nyújtatott arra, hogy a tanítói fizetések 400 frtig államsegélylyel kiegészíttessenek (16. § ), végre az összes népiskolai tanitók számára öt izben esedékessé váló 50—50 forint évötödös korpótlék biztosíttatott (2. §.). Ezen törvény alapján a községi felekezeti néptanítók fizetése a korpótlékokkal együtt 550 formt, vagyis 1.100 koronára, illetőleg 650 forint, vagyis 1.300 koronára emelkedett Az 1893:XXVI. t. ez. végrehajtása 1906. év végéig a következő mérvben foganatosíttatott (korona értékben): 49*
