Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.
Irományszámok - 1906-371
37 t. szám 113 Természetes, bogy a vonatok ily nagy tömege az egyvágányú pályán csak nagy nehézségekkel és a vonatok nagy késleltetésével közlekedhetik. Minthogy továbbá ezen a vonalon vezettetik át ugy a budapest—predeáli, mint a budapest—tövisi és a püspökladány—körösmezői vonalak személyforgalma, ennélfogva ez a vonal a gyors-, a személy- és a különböző különleges rendeltetésű gyorstehervonatok által oly nagy mértékben van igénybe véve, hogy azon a tehervonatok már alig mozoghatnak kellőképpen és minden uj személyvonat befektetése a tehervonatok csökkentését vonja maga után. Hozzájárul ehhez még az a körülmény is, hogy a vonal forgalma nem egyenlő mindkét irányban, mivel Ujszászról Rákos felé majdnem kizárólag rakott kocsikból álló vonatok, ellenben Rákostól Ujszászig túlnyomóan üres kocsikból álló vonatok közlekednek, úgy, hogy az előbbi irányban a vonatforgalom kb. 35—40°/o-kal erősebb, mint az ellenirányban. A második vágány létesítése nélkül e vonal további forgalom-emelkedést nem bir el és ezért a második vágány kiépitése továbbra már nem odázható el. Ehhez képest a második vágány megtervezésére, az élőmunkákra, a földmunka részben való előállitására, továbbá az állomásoknak, úgymint Uj szász stb. bővitésére a 6,250.000 koronával számitott épitósi összegből a folyó 1907. évre 600.000 koronának az engedélyezése szükséges. 2. A Szolnok—czeglédi vonal második vágányának kiépitése. A m. kir. államvasutak hálózatán eszközlendő beruházásokról szóló 1897. évi XXX. t.-czikkel engedélyezett beruházások között a szolnok—czeglédi második vágány kiépítésére 1,800.000 K vétetett fel azzal a programmal, hogy az ópités az 1899. évben megkezdessék ós három év alatt végrehaj tassék. A II. vágány kiópitósót indokolttá tette már akkor is és még szükségesebbé teszi ma az a körülmény, hogy az ország keleti és délkeleti részéből Szolnokon át Budapest felé irányuló forgalom állandóan annyira megBövek?*letti hogy azt az őszi és téli idényben, az egyvágányú rákos—ujszászi és szolnok-—czeglédi vonalakon, azoknak túlterhelése folytán, csak nagy akadályok legyőzésével és vonatkésésekkel lehetett lebonyolítani. A helyzet könnyítésére tehát a budapest—czeglédi kétvágányú vonal kiegészítéseként a czegléd—szolnoki vonalon a II. vágánynak a kiépítése vétetett tervbe. Ez az építkezés azonban a következőkben említett körülmény folytán mindeddig nem volt megvalósítható. Az 1902. és 1903. évi állami költségvetési törvényjavaslatok indokolásaiban ugyanis előadatott, hogy az államvasutak kocsiállományának szükségszerű további szapoiitása, egyúttal a hazai vas- és gépipar, nemkülönben az egyéb iparágak terén beállott pangás lehető enyhítése indokából az 1897. évi XXX. t.-czikk 1. §-ában II. szám alatt »személy-, teher- és kalauzkocsik beszerzésére« felvett 42,800.000 K hitelösszegen felül az 1899. ós következő évben a hazai gyáraknál 35,405.000 K értékig terjedő waggonmegrendelések történtek és egyúttal bejelentetett, hogy ez az összeg az emiitett tör vény czikk többi czimeiből fog födöztetni, valamint hogy az ily módon törtónt hitelelvonás folytán a vonatkozó czímeknél a tervezett munkák végrehajtásához szükséges, de e törvény keretéből ily módon hiányzó födözetről külön törvényhozási intézkedések utján keilend majd gondoskodni. Ennek folytán a törvényben felvéve volt munkák egy részét, s azok között a szolnok—czeglédi II. vágány építését is elhalasztották.
