Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
160 317. szám. 41 §. 42. §. be. Ilyen esetekre való tekintettel a törvényjavaslat akképpen intézkedik, hogy az emiitett díjfizetési rendszerből netalán előálló esetleges maradványok az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár tartalékalapjához csatolandók. A törvényjavaslat a balesetbiztosítás költségeinek a jelen fejezet szerinti kirovásánál ós felosztásánál, úgyszintén tőkefedezeti fizetésénél követendő eljárást a maga összes részleteiben nem szabályozhatván, az erre vonatkozó részletes szabályok megállapítását az állami munkásbiztositási hivatal hatáskörébe utalja, miután e részletes határozatok megállapítása a törvény végrehajtásából folyó ós a törvényjavaslat rendelkezései által az állami niunkiisbiztositási hivatalra átruházott hatósági intézkedés tárgyát képezi. v. FEJEZET. Fizetési kötelezettség. A kerületi munkásbiztositó pénztárak az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár biztosítási műveletének helyi közvetítő szerveiül működvén, ugy a betegség, mint a baleset esetére való biztosításra fizetendő járulékok és díjak a kerületi munkásbiztositó pénztárakba lesznek befizetendők. A biztosításra kötelezett alkalmazottak után a betegség esetére való biztosításra a törvényjavaslat 24—25. §§. alapján fizetendő járulókokat a munkaadók tartoznak befizetni ós pedig az országos munkásbetegsególyző ós balesetbiztosító pénztár alapszabályaiban megállapított esedékesség szerint utólagosan, úgyszintén a munkaadók kötelesek a tagsági igazolványért a 17. §. értelmében alapszabályszerüleg megállapítandó díjakat is befizetni. A tagsági igazolványok díja a biztosításra kötelezett alkalmazottakat terhelvén, a munkaadó az e czímen a kerületi munkásbiztositó pénztárba befizetett összeget a biztosításra kötelezett alkalmazott fizetéséből vagy béréből levonhatja. A biztosításra kötelezett alkalmazottak után a kerületi munkásbiztositó pénztárba fizetendő járulókok összegében való részesedés arányát a törvényjavaslat a munkaadók és a biztosításra kötelezett munkások között egyenlően állapítja meg. E rendelkezésével a törvényjavaslat lényeges újítást tervez az 18ÍH : XIV. t.-ez. 22. §-val szemben, miután a törvény idézett szakaszában a munkaadónak a biztosításra kötelezett alkalmazottak után fizetendő járulókokhoz való hozzájárulási aránya egyharmadrószben állapíttatott meg, mig a munkást a törvény szerint a fizetendő járulékoknak kétharmadrésze terhelte. A törvényjavaslat e rendelkezését az a szocziálpolitikai alapelv indokolja, hogy a munkaadó, tekintettel az ipari ós hivatásbeli betegségek nagy számára és sokféle nemére, továbbá a munkások gazdasági helyzetére, a munkásait ért betegségek költségeiért egyenlő arányban felelős, ép ugy, mint a hogy gazdasági ós társadalompolitikai elvként állapíttatott meg az, hogy a munkaadóknak a keresetképtelensóg egy másik esetében, nevezetesen a rokkantság ós aggkor esetére való biztosításban a fizetendő biztosítási díjakban a biztosított munkásokkal egyenlő arányban kell részesedniök. Azonban ettől az elvi állásponttól eltekintve, a munkaadó ós munkás egyenlő hozzájárulási arányának a betegség esetére való biztosításban való megállapítása indokoltnak mutatkozik abból a szempontból is, mert annak az intenzivebb biztositásnak és segélyezésnek a költségeit, melyre a törvényjavaslat a betegség esetére való biztosítás hatályosabbá tótele által törekszik, az alkalmazottak gazdasági helyzetére és