Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
317. szám. 1B7 balesetbiztosítási statisztika adatai alapján mégis csaknem teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a balesetbiztositás költségei a biztosítás első tiz évében, különösen tekintettel arra, hogy az országos mimkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár kezelési költségei az állam által lesznek fedezendők, az évi kifizetett munkabérösszegek átlagban l°/o-át nem fogják meghaladni. A törvényjavaslatban azonban még sem felesleges a fontebb említett azon rendelkezés, mely a tartalékalap dotáczióját a biztosítás első tiz évében a biztosítási teher bizonyos maximális határától teszi függővé, mert ez nemcsak megnyugtatást ad, de egyúttal a netalán mégis bekövetkezhető túlságosabb megterheltetésnek is elejét veszi. A balesetbiztosítási tartalékalap, czéljához ós rendeltetéséhez képest, természetesen csak akkor lesz a balesetbiztosítás költségeinek részbeni fedezésére igénybe vehető, ha a tartalékalapra fordítandó összeg az évi balesetbiztosítási teher 4°/o-ára száll le. Tekintettel azonban arra, hogy előre nem látható szükségesetek a tartalékalap kamatainak ós esetleg a tőkeösszegnek bizonyos mérvű igénybevételét mégis mellőzhetétlenné tehetik, a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy az országos muokás-betegsegélyző ós balesetbiztosító pénztár a tartalékalap kamatait és illetőleg magát az alapot bizonyos mértékig igénybe vehesse, azonban ezt a pénztár működésére felügyelő állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyásától teszi függővé és az igénybe vett összegnek a tartalékalapba való visszatérítését kötelezőleg előírja. A díj fizetéses kisiparosokra, illetve kisebb kereskedőkre a tartalékalapot illető befizetések nem vonatkoznak, azok mindég csak a 3, illetve 10 óv után az 5 koronát fizetik. Miután a felosztó ós kirovó eljárás, melyet a törvényjavaslat különösen hazai ipari viszonyainkra és az ipar fejlődési állapotára való tekintettel a balesetbiztosítás költségeinek fedezésénél elfogad és ajánl, a biztosítás költségeinek egy részét a későbbi ipari nemzedékre hárítja át, a minek a 39. §. szerinti tartalékalap-gyűjtés részben korrektivuma kíván lenni, a törvényjavaslat megadja a módot az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár közgyűlésének, illetve ;i közgyűlés által képviselt érdekeltségnek, hogy kedvezőbb viszonyok között ós különösen abban az esetbon, ha az évi balesetbiztosítási teher az ipar szolgáltatási képességót csak igen csekély mértékben venné igénybe, a jövőről való gondoskodás érdekében a tartalékalapnak a megállapítottnál magasabb százalékokkal való gyarapítását is elhatározhassa. Miután a tartalékalapra fordítandó összeg mindig az illető évi balesetbiztosítási tehernek a munkaadóra eső összegéhez viszonyított hányada ós ez a hányad a 39. §. rendelkezést' szerint az óvi felosztott és kirótt balesetbiztosit iisi költségek alapján állapíttat ik meg, természetes, hogy azok a kisiparosok, akik a 38. §. szerint a biztosítási költségeket nem a leiosztó és kirovó eljárás szerint fizetik, a tartalékalapra való befizetésre kötelezve nem lesznek. A. törvényjavaslat 39. §-a alapján gyűjtendő balesetbiztosítási tartalék: alap mikénti kezelésének és elhelyezésének módjára nézve a torvónyjavaslal 31. §-ának utolsó bekezdése tartalmaz rendelkezést és aevezetesen a, kereskedelemügyi minister hatáskörébe utalj;), annak a, pénzügyministerrel ègyettőleg rendeleti utón való megállapítását, hogy a, gyűjtendő balesetbiztositási tartalékalap, úgyszintén a betegsegélye /és i tartalékalap hogyan lesz elhelyezendő es miképen lesz kezelendő. A törvényjavaslat 37. §-ának amaz általános intézkedése alól, mely 40. §.