Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
156 317. szám. szerint a balesetbiztosítás évi költségei a felosztó és kirovó eljárás szerint fedeztetnek, a 38. §-ban a kisiparosokra és az önkéntesen biztosítottakra nézve megállapított kivételeken felül a törvényjavaslat 40. §-a még egy további kivételt tesz. Ez a kivétel az ideiglenes üzemekre, nevezetesen az épitési üzemekre, a házi kezelésben végzett építkezésekre, úgyszintén oly külföldi székhelylyel biró vállalatoknak a magyar szent korona országaiban folytatott ideiglenes üzemeire vonatkozik, a mely üzemek éppen ideiglenes jellegüknél fogva az állandó ipari üzletekre ós illetve azok tulajdonosaira nézve megállapított költségfelosztó ós kirovó eljárás szabályai alá nem vonhatók. A mi ugyanis a külföldi vállalatok hazai területen folytatott ideiglenes üzomeit illeti, ezek a vállalatok az ideiglenes üzemek beszüntetése esetén a költségfelosztó és kirovó eliárás alkalmazása mellett a balesetbiztosítás költségeiben való részvéteitől elesnének ós illetve a balesetbiztosítás költségeiben való részesedésből kivonhatnák magukat, daczára annak, hogy a balesetbiztosításból a baleset által sújtott alkalmazottaknak és illetve azok hozzátartozóinak kártalanítási igényei hosszú időn keresztül terhelnék a biztosító pénztárt ; ezek a kártalanítási igények tehát a külföldi vállalatok ideiglenes üzemeinek megszüntetése után a többi hazai érdekeltség terhére esnének. Ugyanez a helyzet áll fenn úgy az iparszerülog folytatott épitési üzemek, mint a házi kezelésben végzett építkezések tekintetében is, miután egyfelől a házi kezelésben végzett építkezések csak korlátolt időre szorítkozó vállalkozások ós miután maguk az fparszerüleg folytatott épitési üzemek is a vállalat állandóságának azokkal a kritériumaival, a melyek az állandó egyéb ipari üzemekben feltalálhatók, szintén nem birnak. Annak megakadályozása czéljából tehát, hogy az ilyen ideiglenes üzemekben előállott balesetekből folyó kártalanítási teher az országos munkásbotogsegélyző és balesetbiztosító pénztárt alkotó állandó érdekeltség terhére igazságtalanul ós méltánytalanul róható ne legyen, a törvényjavaslat 40. §-a az emiitett ideiglenes üzemek tulajdonosaival szemben a felosztó és kirovó költségfedezósi eljárást mellőzi és e helyett az emiitett ideiglenes üzemek tulajdonosait az évi baleseti járadékok tőke értékének megfelelő biztosítási járulékok fizetésére kötelezi. Ez ideiglenes üzemek tulajdonosaival szemben természetesen a legigazságosabb eljárás az volna, ha azok az üzemekben előforduló balesetek után fizetendő kártalanítások egész biztosítási tőke értékének egy összegben való kifizetésére köteleztetnének. Miután azonban a tőkeösszegeknek egy összegben való lefizetése oly rendkívüli megterheltetést okozna, mely a vállalkozási kedvet is a leghátrányosabb mértékben befolyásolhatná, a törvényjavaslat elégségesnek tartja a tőkefedezeti díjfizetést, melynek lényege abban áll, hogy az ideiglenes üzemek tulajdonosai, illetve vállalkozói a mindenkori évi balesetbiztosítási teher összegét meghaladó biztosítási díjak fizetésére köteleztetnek, hogy e díjak ogy része szükség esetében a későbbi években fizotendő kártalanítási igények fedezésére fordítható legyen. Ennél a tőkefedezeti fizetésnél kétféle eljárás követhető. Az első eljárás az, hogy az ideiglenes üzemek a reájuk nézve a baleseti veszély és a járadékok tőkeértéke szerint irányadó veszélyességi osztályoknál magasabb veszélyességi osztályokba soroztatnak, mely esetben az ideiglenes Üzemek vállalkozói ugyancsak bizonyos ideig, t. i. a vállalat fennállásának ideje alatt fizetik a biztosítási díjakat, azonban ezek a biztosítási díjak az illető években a reájuk eső balesetbiztosítási költségeket meghaladják, úgy, hogy a többletbefizetés a későbbi, az ideiglenes üzemok megszüntetését követő évekUu a felosztó és kirovó eljárás mellett annak az érdekeltségnek a javára esik,
