Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
317. szám. 115 felügyelők gyárvizsgálati kötelezettségéről az 1893. évi XXVIII. t.-cz. intézkedik. A törvényjavaslat tehát akkor, a midőn a munkaadóknak a törvény* javaslatban foglalt kötelezettségek teljesítése szempontjából az iparhatóságok és ipárfelügyelok által való ellenőrzéséről intézkedik, tulajdonképen uj ellenőrzési fórumokat és szerveket nem teremt, hanem csupán azt az ellenőrzési ,s felügyeleti működést használja fel, melyet az iparhatóságok és az iparfelügyelök gyárellenőrzési kötelezettsége révén a fentebb idézett törvények már rendszeresítettek. Az pedig csak természetesnek mutatkozik, hogy az emiitett iparhatóságok és kir. iparfelügyelők akkor, a midőn a gyártelepeket hatáskörük és az összes munkásvédelmi intézkedések szempontjából megvizsgálják, ebbeli vizsgálatukat és ellenőrzési tevékenységüket ama kötelezettségek teljesítésének megvizsgálására is kitérjeszszók, melyek a munkaadókat a betegség és baleset esetére való biztosításból kifolyólag a i örvény alapján terhelik. A törvényjavaslat tehát tulaj donképen csak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, illetve az ennek helyi szerve, a kerületi munkásbiztositó pénztár által kiküldendő pénztári közegek utján való helyszíni vizsgálatokról és ellenőrzésekről intézkedik. Erre pedig természetszerűleg szükség van, mert az iparhatóságok és iparfelügyelők egyfelől csak a gyárüzemek és illetőleg bizonyos meghatározott üzemek helyszini megvizsgálására vannak a vonatkozó törvényes szabályok szerint feljogosítva ós igy e törvényes szabályok alapján minden biztosítási kötelezettség alá eső üzemet meg sem vizsgálhatnának, ugy hogy ez üzemek megvizsgálására és ellenőrzésére az országos, illetőleg a kerületi munkásbiztositó pénztár ieljogositandó, másfelől pedig azért, mert az iparhatóságok és iparfelügyelők a maguk gyárvizsgálati és gyárellenőrzési tevékenységükben bizonyos meghatározott és előre megállapított rend szerint járván el, az országos munkasbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárak a sürgős helyszini vizsgálatot igénylő esetekben az emiitett hatósági szervek működését igénybe sem vehetnék. Hogy a helyszini vizsgálatok sikeresek lehessenek, köteleztetnek a törvényjavaslat szerint a munkaadók pontos és rendes bérjegyzékek vezetésére, azoknak a vizsgálatra jogosított közhatósági vagy pénztári közegeknek Ikimutatására, az üzem és az összes vonatkozó nyi!\ ant art ások megtekintésének megengedésére, úgyszintén mindazon adatoknak rendelkezésre bocsátására, melyeknek a bejelentések, a járulékfizetés és a tagsági igazolványok tekintetében fontosságuk van. Á hel3^szini vizsgálatok költségei természetszerűleg az azt teljesítő iparhatóságok és kir. iparfelügyelőket illetőleg a kincstár, az autonom közegek tekintetében ,pedig a biztosító pénztár terhére esnek. Ha azonban a helyszini vizsgálatok szüksége abból az okból merül fel, mert a munkaadó valamely, a törvényben előirt kötelezettségének teljesítését elmulasztotta, ebben az esetben a helyszini vizsgálatnak költségei a munkaadóval szemben állapittatnak meg, a munkaadó szükségtelen megterheltetésónek érdekében azonban ebben az esetben is csak akkor, ha a munkaadó mulasztását a pénztár által kitűzendő legfeljebb 15 napi határidő alatt nem pótolja. A munkaadót terhelő eljárási költségek behajtását a törvényjavaslat a közigazgatási utón, a közadók módjára való behajthatóság megállapításával biztosítja. A törvényjavaslat 20. §-a, mint emiitettem, a munkaadókat pontos és rendes bór- és munkásjegyzékek vezetésére kötelezi. Ilyen munkás- ós bérjegyzékek vezetése a kisiparban (kiskereskedelemben) természetesen feles15"
