Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
116 317. szám. leges, sőt nem is rendelhető el, mert az alkalmazottak igen csekély száma mellett ez csak felesleges megterhelés lenne. Bár a törvényjavaslat nem határozza meg azt, hogy a bór- és munkásjegyzékek vezetése mely munkaadókra nézve kötelező, azonban a törvényjavaslat 38. §-ának amaz intézkedéséből kifolyólag, mely szerint azok a munkaadók, kik ötnél több munkást üzletükben rendszerint nem alkalmaznak, a balesetbiztositás költségeit nem a felosztó és kirovó eljárás szerint, hanem előzetes díjfizetéssel tartoznak fizetni, természetszerűleg következik, hogy a bór- és munkásjegyzékek vezetése csak azokra a munkaadókra nézve lesz kötelező, a kik állandóan vagy legalább is rendszerint ötnél több munkást alkalmaznak. Miután az ellenőrzés gyakorolhatása érdekében a munkás- és bérjegyzékekre hosszabb időn át szükség lehet, a törvényjavaslat kötelezi a munkaadókat, hogy a munkás- ós bérjegyzékeket három évig megőrizzék. Végül a törvényjavaslat 20. §-ának utolsó bekezdése az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárak kellő igazolással ellátott közegeinek az ezen szakasz alapján való eljárásnál közhatósági jelleget ad, hogy e közegek helyszíni eljárásuk közben a büntető törvények szerinti ama fokozottabb védelemben részesittessenek, mely hasonló eljárásnál a közhatósági közegeket megilleti. Annak ellenőrzése czéljából, hogy a munkaadók a törvény szerinti bejelentési kötelezettségnek az üzletek és üzemek keletkezése alkalmával eleget tesznek-e, vagy sem, a törvényjavaslat szerint köteleztetnek az elsőfokú iparhatóságok, valamint az épitési hatóságok, hogy a kiadott iparigazolványokról ós engedélyekről, illetve az épitkezési engedélyekről egyidejűleg a szükséges adatok közlése mellett a kerületi munkásbiztositó pénztárt, mint az országos munkás-betegsegélyző ós balesetbiztositó pénztár helyi közvetitő szervét értesitsék. A 22. §. a törvény szerinti bejelentés, úgyszintén egyéb kötelezettségek szempontjából megállapítja, hogy munkaadónak, illetve üzemtulajdonosnak az tekintendő, kinek számlájára az üzem fentartatik. Építkezéseknél munkaadó, illetve üzemtulajdonos a vállalkozó, ha pedig az építkezés házi kezelésben végeztetik, maga az építtető. A kerületi munkásbiztositó pénztárakat, mint az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztositó pénztár helyi közvetitő szerveit, a biztosítás keresztülvitele szempontjából kétféle kötelezettség terheli. Az egyik a biztosított alkalmazottaknak és üzemeknek saját hatáskörükben való nyilvántartása, egyfelől abból a czélból, hogy a biztosítottakat a szükséges betegségi segélyekkel elláthassák, továbbá a biztosítottakat a betegségi segélyek élvezete körül és a munkaadókat a törvény szerint kötelezettségek teljesítése tekintetében ellenőrizhessék. A másik kötelezettsége a kerületi munkásbiztositó pénztáraknak az, hogy mindazon bejelentéseket és adatokat, melyek az országos munkásbetegsegóiyző ós balesetbiztositó pénztár biztosítási műveletének végrehajtásához szükségesek, az országos pénztárhoz közvetítsék, illetve a hozzájuk beérkezett bejelentéseket és általuk beszerzett adatokat az országos pénztárhoz juttassák. E czélokból a kerületi munkásbiztositó pénztárak a tudomásukra jutott adatokról, akár a biztosított személyekre, illetve munkaadókra, akár azon üzemekre vonatkozzanak, a melyekben a biztosított személyek alkalmazva vannak, úgyszintén az ezen adatokban beállott változásokról, saját nyilvántartásokat kötelesek vezetni. Azt az időt, mely alatt a kerületi munkásbiztositó pénztárak a tudomásukra jutott bejelentéseket és adatokat az orszá^ 21. §. 82. §. 23. §.
