Főrendiházi irományok, 1906. V. kötet • 279-312. sz.

Irományszámok - 1906-286

286. szám. 19B À különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek előállitandók, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapittatni. A szabványrajzok vagy építési részlettervek megállapításaihoz, avagy az elrendeléshez képest, különösen nagyobb nyílású, vagy magasságú, valamint állomások és kitérők közelében fekvő műtárgyak is megfelelő korlátokkal látandók el. A nyilt vasúti átereszek és hidak hordszerkezetei általában a helyi érdekű vasútvonalon használandó legnehezebb járóműveknek megterhelt állapotban való legnagyobb keréknyomása és szabályszerű terhelési séma, illetve igénybevételek alapulvételével számitandók és szerkesztendők. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő- vagy téglaanyag használandó. A szerint, amint az — tekintettel a czélra és rendeltetésre, valamint a számba jövő egyéb körülményekre — megengedhetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszintén kőburkolatok, esetleg habarcs nélkül szárazon is lesznek rakhatók. Támasztó- és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapittatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készíthetők lesznek. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti átereszekre vonatkozólag előirt feltételek mérvadók ; 030 méternél nem nagyobb nyilassal biró fedett utátereszek azonban alárendelt jelentőségű községi vagy mezei utakon kellően indokolt esetekben mint tölgy- vagy vörösfenyőfa-tömlők is engedélyeztetni fognak. Megjegyeztetik idevonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) és egyátalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz és hidlásokhoz, valamint hídfőkhöz, hidjármakhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörösfenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és átereszek, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenletlen ülepedése, csúszása illetve elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak, és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy 0'80 méternél bizonyos mértékig kisebb mélységre a természetes, nőtt talajba lenyúló alapozást — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben szabad előállítani, amelyekben az illető falak minden oldalról kellően Főrendi iromány. V. 1906—1911, 25