Főrendiházi irományok, 1906. V. kötet • 279-312. sz.

Irományszámok - 1906-285

172 285. szám. Útátjárók, párhuzamos utak, utszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyilású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen el­térő megállapítás nem történik — a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készít­hetők lesznek. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti átereszekre vonatkozólag előirt feltételek mérv­adók; 030 méternél nem nagyobb nyilassal biró fedett utátereszek azonban alárendelt jelentőségű községi és mezei utakon kellően indokolt esetekben, mint tölgy- vagy vörösfenyőfatömlők is engedélyeztetni fognak. Megjegyeztetik idevonat­kozólag, hogy állami, törvényhatósági s általában a fontosabb közutakon épitendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyek­nél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz és hidlásokhoz, valamint hidfökhöz, hidjármakhoz, jégtörőkhöz, alapcölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és átereszek, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hord­képesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenletlen ülepedése, csúszása, illetve elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mély­sége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket ille­tőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltéte­leknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez ké­pest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy 0.80 méternél bizonyos mértékig kisebb mélységre a természetes, nőtt talajba lenyúló alapozást — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben szabad előállítani, amelyekben az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0.80 m. magas feltöltessél teljesen körül­fogva, illetve védve vannak. Az összes átereszek és hidak, támasztó- és bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis román- vagy — esetről-esetre tör­ténő megállapításhoz, illetve elrendeléshez képest — portlandcement, homok és víz megfelelő arányú vegyitésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vashordszerkezetű műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a célra szükségesek, hogy a hidtörzskönyvek az érvényben álló, vagy neta­lán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelöleg elkészíthetők legyenek, tartoznak az engedélyesek a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékleteit — felterjeszteni. Utszabályozások, utáthelyezések és útátjárók felépítménye, az eredeti ut fel­építményének megfelelően, vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állí­tandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útát­járók mindkét sinszáltól számitandó 8—8 m. hosszúságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak -— a mennyiben a közigazgatási bejárásról vagy pótbejárásokról felvett, illetve felveendő jegyzőkönyvek és az azokat helybenhagyó

Next

/
Thumbnails
Contents