Főrendiházi irományok, 1905. I. kötet • 1-41. sz.

Irományszámok - 1905-34

58 34. szám képen tényleg azonnal foganatba is vétetett. Midőn az annyira ismert szerencsétlen események alkotmányos életünk folytonosságát megszakították és a király újra vissza akart térni az alkotmányosság ösvényére, a magyar országgyűlés 1861-ben Deák Ferencz javaslatára kimondotta, hogy a parlamentáris és felelős kormánynak isméti életbeléptetése * oly előleges feltétel, amely nélkül tanácskozás és egyezkedés lehetetlen. Ebben a feliratban közjogunk legalaposabb ismerőjének javaslatára a képviselőház csak érvényben levő jogaink, csak tételes törvényeink visszaállítását tűzte ki az annyira kivánt egyezkedés feltételéül. Mint ilyent követelte a parlamentáris kormányzást is, melyet a felelős kormánynyal azonosnak tekintett. Midőn 1861-ben az országgyűlést feloszlatták, a Deák Ferencz által szerkesztett ünnepélyes óvás is a legfőbb sérelmek közé sorozza azt, hogy a parlamentáris kormányt vissza nem állították. 1866-ban a Deák Ferencz által szerkesztett felirat ismét a »felelős« és » parlamenti' kormányt sürgeti. » Jogfolytonosságot kérünk tehát Felségedtől törvényeink értelmében«, mondotta, » különösen parlamenti kormányt, felelős ministeriumot«. Végre győzött az igazság ereje. A király megértette nemzetét és 1867-ben helyreállította a jog uralmát és vele a törvényektől megszabott parlamentáris kormányrendszert, amely azóta egészen a legközelebbi időkig zavartalanul és szakadatlanul működött és melynek kötelező voltát a magyar államnak egyik tényezője sem vonta kétségbe. A király maga is minden válság alkalmával a parlamentarizmus szabályai szerint járt el. Minden kormány parlamentárisnak vallotta magáit. Fennen hangoztatta, hogy a kormányzásnak feltétele a király lázalmáin kivül a nemzet bizalma