Főrendiházi irományok, 1905. I. kötet • 1-41. sz.

Irományszámok - 1905-34

34. szám. egyik nagy része törvénytelennek tekint és a mely ellen kemény küzdelmet folytatott a közelmúltban? Erkölcsi becs nélkül nem lehet a királynak és nem lehet a nemzetnek jó szolgálatot tenni s erkölcsi becsét elveszítette volna az ellenzék, ha meggyőződéséhez és kapott mandátumához hűtlenné lett volna. Mivel a többség igy az eléje szabott feltételek mellett kormány ;i Lakitására nem vállalkozhatott, mivel továbbá a kormány a nemzethez felebbezni nem mert: a korlátlan királyi akarat csak az alkotmány sérelme útján érvényesülhetett. Az 1790. évi XII. t.-cz. azt mondja, hogy »a végrehajtó hatalmat nem másképen, mint a törvények értelmében gyakorlandja a királyi felség ;« a független felelős magyar kormányról szóló 1848. óvi III. t.-cz. pedig ;i parlamentit ris kormányzatot alapította meg, minél fogva, a király csak a parlamenti rendszer szabályai szerint gyakorolhatja jogait. A nemzet csak ebben a rendszerben, csak a politikai ós a jogi felelősség elvének megállapításában látta kormányzati önállásának biztosítékait s ezért a Karok ós Rendek 1848-ban a nemzet jobbjai régi vágyának megfelelve, abból a czélból szövegeztek egy törvényjavaslatot, hogy a nemzetnek biztositsák az alkotmányos szabadság legtökéletesebbnek tetsző formáját. A tárgyalások során világosan kifejezésre jutott a törvényhozók ezen czélja. Sok szónok mutatott reá a törvényhozásnak köztudatban élő ezen czéljára és maga az alsóház határozatilag kimondotta, » miszerint a ministerium a többség kifoly á sa lé vén, ha a többség tőle bizalmát megvonná, a ministerium lelépni volna kénytelen*. A király egész terjedelmében hozzájárult a Karok és Rendek kéréséhez ós szentesit vén azt, törvény erejére emelte A parlamenti kormányrendszer az 1848 : III. t.-cz. vógrehajtásaFflrendi iromány. I. 1905-1910