Főrendiházi irományok, 1905. I. kötet • 1-41. sz.

Irományszámok - 1905-34

34. szám A szövetkezeti ellenzék katonai követelései a létező állapotokkal nem szakítanak az egész vonalon, a tényleges viszonyokhoz mért lépcsőzetes fejlődés utján haladnak s nincsenek ellentétben az 1867. évi XII. t.-cz. alapelveivel. Elfogadásuk csak megerősítené a hatvanhetéé alkotásokat, mert összeegyeztetné ezeket a nemzet által követelt fejlődéssel. Ha a közjogi alap legyőzhetlen akadályt gördítene a hadsereg nemzeti jellegének tökéletesebb k idom bori tá sara ezélzó akarat mindennemű érvényesítése elé, ez által legyőzhetetlen ellenszenvet keltene önmaga ellen a nemzet szivében. De nagy fájdalmunkra a szövetkezeit ellenzék*katonai prpgrammja mérsékelt volta mellett sem bírta Ő felsége aggályait eloszlatni. A király nem volt hajlandó az általa megkérdezeti nemzet akaratát tekintetbe venni. Mivel a nemzet ;i választásoknál első sorban nem a katonai kérdések felett döntött, az a kérdés támadhatott volna, hogy az új többségnek a választások után megállapított programmja nem a nemzet akarata és azt azért- mellőzni lehet. De ez a felfogás téves. Az időközi választások fényesen bizonyították, hogy a nemzet, komolyan akarja a hadsereg nemzeti irányú fejlődését most biztositani. Az ellenzéknek az országgyűlésen észlelhető fokozatos erősödése is azt mutatja, hogy a közvélemény helyeselte álláspontját. A kormány eddigi magatartása bizonyltja is, hogy tisztában van ezzel. Ha azt hitte, hogy a nemzetet félreértették annak új megbízottai, ukkor azt újra meg kellett volna kérdeznie» De ezt nem tette. Nem tette, mert tudta, hogy mi lesz reá a válasz. Tudta, hogy a nemzet a parlament többsége mellett áll. A többség programmját a király nem azért utasította vissza, mert