Főrendiházi irományok, 1901. XVII. kötet • 505-550. sz.
Irományszámok - 1901-514
514. szám. 61 kölcsönből 1,780.000 K, azaz összesen 2,581.231 K 57 fillér; a társulat tehát a legjobb esetben a munkakivitel 3-ik évében szorul az állami előlegekre, a melyek folyósitása az államkincstár érdekeire figyelemmel a 3-ik évtől kezdve a munka előhaladásához mért lehetőleg egyenlő részletben van tervbe véve. Felemlítem mindjárt itt, hogy a 4. §. 4. pontja és 10. §. szerint nyújtandó 500.000 korona állami segélyt ugyanezen okból javaslom a munkakivitel utolsó három évében egyenlő három részletben felosztva á társulat részére biztositani. Szükségesnek látom reá mutatni arra a körülményre, hogy a munka kiviteléhez a társulat által igényelt állami előleg a jelzett összegnél kevesebbre is fog rúghatni, ha a Répcze árapasztó méretei egy legközelebbi Répcze-ár víznél köz vetetlen vizmérés alapján csökkenthetők lesznek és az előirányzati költségnél megtakarítások fognak eléretni, a mint ezt a műszaki ismertetésnél bővebben érintettem. Az állami előleg maximum Összegében van a javaslatba beállítva, azonban a valódi szükséglet összegében lesz a javaslat határán belül folyósítandó. Az 5. szakasz az államkincstár által előlegezett összegeknek visszafizetésére tartalmaz intézkedéseket és kötelezi a társulatot, hogy megfelelő összegű törlesztéses kölcsön felvétele úiján, legkésőbben 1910. évi január hó 1-én tartozik visszafizetni nemcsak a munka, kiviteléhez előlegezendő legfeljebb 5,273.297 korona összeget, hanem kamatmentesen azt az 520.000 koronát is, a melyet a pénzügyminister 1900. évben 4°/o-os kamat fizetésének kötelezettsége mellett adott a társulatnak és azt a 160.000 koronát, a melyet a nevezett minister szintén 1900. évben az ártéri járulékok rovására bocsátott a társulat rendelkezésére. Ezen intézkedés szerint az 520.000 korona állami előleg után a kamatok a mutra is elengedtetnek és ezért szükségesnek látom kiemelni, hogy miután ezen 520.000 korona állami előleg oly beruházásokra fordíttatott, a melyek költsége a Rábaszabályozó társulat régi árterületét és a kapcsolt duna-lajtai érdekeltségét a két érdekeltség hozzájárulására megállapított aranykulcs szerint terheli, — az 1900 — 1904. évek utáni kamat elengedés kedvezménye nemcsak a társulati régi árterületet, hanem megfelelő arányban a kapcsolt duna-lajtai ártért is illeti. Azt azonban, hogy a társulat részére ezen törvényjavaslatban felsorolt öszszes kedvezmények biztosíttassanak, a pénzügyministerrel egyetértőleg kedvező két feltételhez kivánjuk kötni: 1. hogy a társulat az ez idő szerint fennálló kétrendbeli törlesztéses kölcsönének annuitásai 1905. évtől kezdve a kölcsönök fennállásának egész időtartama s különösen a tervbe vett munkálatok végrehajtásának öt évi időtartama alatt is, az ártérbirtokosokra teljes összegükben kivettessenek; 2. hogy a mennyiben azok az állami előlegek, melyek a magyar jelzálog hitelbankkal szemben fennálló társulati kölcsön annuitás részleteinek kiegészítésére adattak, illetve azok az Összegek, a melyek a jövedéki bírságalapból engedélyezett 5,497.400 koronás kölcsön évjáradékainak pótlására az ezen kölcsön után letett biztositékból igénybe vétettek, az ártéri járulék hátralékokban és a társulat ügyeinek jelen javaslatban tervbe vett rendezése során megtérülő, többször említett 160.000 koronából teljes fedezetet nem találnának, a hiány olyképen pótoltassék, hogy a törvényjavaslat 6. §-ában jelzett kölcsön összege a kölcsön felvétele alkalmával mutatkozó hiány pótlására szükséges összeggel emeltessék és a szóban forgó hiány is e kölcsönből fedeztessék. Mindkét feltételnek a Rába-szabályozó társulat ügyeinek rendezését czélzó törvényben történő felvétele a következő okokból szükséges: À társulat két törlesztéses kölcsöne után esedékessé vált annuitási részletek kiegészítésére 1903. év végéig igénybe vétetett: a jelzálog hitelbankkal szemben fennálló és az állam által garantált kölcsönt illetőleg állami előleg alakjában
