Főrendiházi irományok, 1901. XIV. kötet • 424-455. sz.

Irományszámok - 1901-428

428. szám. 25 3. és 4. §§. Az anyakönyvi szervezet úgy a törvényhatósági joggal felruházott, mint a rendezett tanácsú városokban általában érintetlenül maradván, az anyakönyvvezetőket és helyetteseket itt továbbra is a belügy minister nevezi ki. Nem láttam ugyanis czólszerűnek a városi anyakönyvvezetést illetőleg fennálló mai állapoton bárminemű változást javaslatba hozni mindaddig, mig ez a kérdés a városi közigazgatás rendezésével kapcsolatban véglegesen megoldható nem lesz. Viszont a községi hivatali köteléken kivül állók köréből, mérsékelt tiszteletdíj mellett alkalmazandó községi anyakönyvvezető-helyettesek kinevezésének csak a helyi és személyi viszonyokkal közvetlenül ismerős főispán kezeiben lehet helye ; annál is inkább, mert a kérdéses helyetteseknek a minister által történő kinevezése az ide vonatkozó felterjesztések egyszerű elfogadására szorítkozó alakiságnál egyébnek úgyis alig tekinthető. A fent jelzett szakaszokban csakis oly anyakönyvi kerületekről lévén szó, a melyekben segédjegyzői állás nincs szervezve, tehát a melyekben mindenesetre a legegyszerűbb életviszonyokra lehet következtetni: indokoltnak mutatkozik az is, hogy a belügyminister az ott alkalmazandó anyakönyvvezető-helyetteseknél a 4. §. c) pontjában meghatározott elméleti képzettséget kivételes esetekben elengedhesse. E helyeken a 20. életév betöltése a korlátolt hatáskör gyakori as ara szintén elégségesnek mutatkozik. 5. "§. Az A. T. lehetővé tette, hogy necsak a helyettesek, de egyes anyakönyvvezetők is, csak. a születések és halálesetek anyakönyvezésére nyerjenek felhatalmazást. E megszorítás annak következtében, hogy a községekben jövőre kivétel nélkül a jegyzők lesznek az anyakönyvvezetők, minden indokát elveszítette. A városokban eddig sem volt rá eset, hogy az anyakönyvvezető hatásköre korlátoztatott volna. 6. §. Az A. T. 12. §-ának az a rendelkezése, hogy az anyakönyvvezetői eskü (ünnepélyes fogadalom) a főispán (főpolgármester) kezeihez tótessék le, községekben — már csak a vármegye székhelyére való beutazás költségei miatt is — kezdettől fogva keresztül vihetetlennek bizonyult s a fenforgott kényszerhelyzetben ministeri rendelet alapján az az eljárás honosodott meg, hogy a főispán a főszolgabirót ily esetekben helyettesitésévei megbizta. Minthogy azonban a törvény szó szerinti rendelkezése ezt az eljárást nem fedi, indokoltnak tartom az anyakönyvi törvény 12. §-át is e részben megfelelőleg módositani. 7. §. Indokolást nem igényel. 8. §. Az anyakönyvi felügyelői állások megszüntetésének kérdésével már az Indokolás általános részében foglalkoztam. Időrendi iromány. XIV. 1901 -1906. 4