Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.

Irományszámok - 1901-387

387. szám. 53 Azt, hogy a vármegyék háztartási szükségletei az utóbbi években mennyire megnövekedtek, mutatják az 1903. és 1904. évi vármegyei költségvetések, melyekben a vármegyék összesen 3,341.546 korona 79 fillét* állami pótjavadalmazást kértek. Az eddigi vármegyei hozzájárulások felszabadítása által a vármegyéknek megadatnék a lehetőség arra is, hogy a fizetésemelések folytán tetemes megterheltetós elé néző nyugdíjalapjaikat a vármegyei pótadók emelése nélkül gyarapithatnák, felszabadított alapjaikat pedig eredeti rendeltetésüknek megfelelően, közgazdasági és közművelődési czélokra fordíthatnák. E törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak anyagi helyzetének javítása mellett az illetmények egyöntetűségét és a megállapított illetményösszegek állandóságát is biztosítani kívánja. Mivel azonban az 1886 : XXL t -ez 47. §. i) pontja a vármegyei alkalmazottak fizetésének szabályozását, felemelését és leszállítását a vármegyei közgyűlés hatáskörébe utalta, szükséges, hogy ez a rendelkezés, mely a tervezett intézkedésekkel ellenkezik s a törvényjavaslat czéljának megvalósítását is veszélyeztetné, kifejezetten hatályon kívül helyeztessék. 10. §. A vármegyei tisztviselők jelenlegi fizetéseinek átlagát feltüntető összehasonlítás (5. melléklet) tanúsága szerint az ezen törvényjavaslatban tervezett fizetések a jelenlegi átlagot általában véve jelentékenyen felülmúlják. Azonban annál a nagy aránytalanságnál fogva, mely az ugyanazon állásban levő vármegyei tisztviselők mostani illetményei között fennáll, egyes vármegyei tisztviselők jelenleg nagyobb javadalmazást élveznek, mint a mennyi őket e törvényjavaslat értelmében megilletné. Igazságtalan lenne, ha e törvényjavaslat, melynek czólja a vármegyei alkalmazottak anyagi helyzetének javítása, törvényerőre emelkedése esetén bárkinek. megkárosítását vonná maga után. Ezért a szerzett jogok tiszteletben tartása mellett azt hozom javaslatba, hog}

7 azok a vármegyei tisztviselők, a kiknek a tervezett illetményeknél jelenleg magasabb javadalmazásuk van, a többletet — mint személyi pótlékot — továbbra is megkapják, még pedig az eddigi hatálylyal. Vagyis, ha, jelenlegi magasabb illetményük nyugdíjba beszámítható, akkor a személyi pótlékot is ilyennek kell tekinteni. Ellenkező esetben a személyi pótlék az esetleges nyugdíjigény megállapifásánál figyelembe nem vehető. A tervezett rendelkezés értelmében a személyi pótlékok megállapításánál a fizetést és a lakáspénzt egyitttesen kell számba venni. E szerint pl. az a tisztviselő, a kinek ma 1900 korona fizetése és 400 korona lakáspénze van, jövőben pedig 2000 korona fizetése és 350 korona lakáspénze lenne, személyi pótlékban — bár jelenlegi lakáspénze a tervezettnél nagyobb — nem részesíthető, mert jelenlegi fizetése és lakáspénze együttvéve 2300 korona, tervezett fizetése és lakáspénze pedig együttesen 2350 korona. Megjegyzem, hogy az idő rövidsége miatt s az e tekintetben szükséges személyi adatok hiányában a mellékelt tájékoztató kimutatásokban a személyi pótlékokat ne az együttes illetmények, hanem a fizetések és a lakáspénzek szerint különkülön kellett kiszámíttatnom. A kimutatásokban feltüntetett és a valóságban előálló számadatok között azonban előreláthatólag elenyészően csekély lesz az eltérés. A vármegyei tisztviselők illetményeinek szabályozásánál az egyik alapelv az, hogy úgy a most létező, mint a jövőben rendszeresítendő állásokra