Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-387
54 38/. s7ám alkalmazott tisztviselők csak a VI— XI. fizetési osztályok valamelyikére megállapított illetményekben részesíthetők ; a másik alapelv, hogy ezek az illetmények az állampénztárból fedeztetnek. Ennek az elvi álláspontnak természetes következménye az lenne, hogy a személyi pótlékok az állampénztárt nem terhelhetik. Méltánytalannak tartanám azonban, hogy azokban a vármegyékben, melyek alkalmazottaik javadalmazásához eddig sem járultak hozzá, a melyekben tehát a magasabb illetményeket eddig is kizárólag az állampénztár fedezte, az esetleges személyi pótlékok a vármegyét terheljék. Ezért az elvi álláspontnak és a méltányosság követelményeinek kiegyenlítése végett azt hozom javaslatba, hogy a személyi pótlékok csak azokat a vármegyéket terheljék, melyek alkalmazottaik javadalmazásához eddig is hozzájárultak. Megjegyzem, hogy a személyi pótlékok aránylag csekély összeget, 72,460 korona 44 fillért (12. melléklet) fognak képviselni. A szakasz utolsó bekezdése — az illetmények egységes szabályozása daczára — megadja a vármegyének azt a jogot, hogy kiváló ós arra érdemes tisztviselőjének esetleg a jövőben is személyi pótlókot nyújthasson. *Mivel azonban ez a személyi pótlék inkább csak kitüntetés, vagy személyileg állandósított jutalom jellegével birhat : a vármegyei nyugdíjalapok érdekeinek megóvása végett is szükségesnek vélem az emiitett jogot korlátozni, úgy, hogy a jövőben engedélyezhető személyi pótlók nyugdíjba beszámítható ne legyen. H. §. Az 1888 : XXL t.-cz 47. §-ának k) pontja értelmében >új hivatalok és állások felállítása« a vármegyei közgyűlés joga. Mivel azonban az összes vármegyei tisztviselők illetményei országszerte egységesen lennének megállapítva s az összes fizetések és lakáspénzek teljesen az állampénztárt terhelnék: az egységes illetmény-megállapítás állandóságának biztositása és az államkincstár érdekeinek megóvása végett all. §-ban azt hozom javaslatba, hogy új állások 'ezentúl csak a VI—XI. fizetési osztályok valamelyikére megállapított javadalmazással legyenek rendszeresithetők. Természetesen ez a rendelkezés a vármegyéknek új állások létesítésére vonatkozó s az 1886 : XXI t.-czikkben biztosított önkormányzati jogát nem érintheti. A 11. §-ban tervezett rendelkezés végül azért is szükségesnek mutatkozik, hogy e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén a végrehajtás ellenőrzésénél s a kitűzött czél pontos megvalósításánál a belügyi kormánynak kellő törvényes alapja legyen akkor, a mikor a vármegye az új állások rendszeresítésére vonatkozó közgyűlési határozatot az 1886 : XXI. t. ez 5. §-ának e) pontja értelmében jóváhagyás végett felterjeszti 12. §. Ezen törvényjavaslat czélja a vármegyei alkalmazottak illetményeinek egységes szabályozása A kitűzött czél mutatja, hogy a szabályozás körébe csak azok az illetmények voltak bevonhatók, melyekre nézve az egységes megállapítás lehetséges. Ilyenek a fizetés ós a lakáspénz. Azt, hogy az ugyanazon állásban levő alkalmazottaknak — a helyi viszonyokra való tekintet nélkül — mindenütt ugyanazt az alapfizetést kell kapniok, bizonyítani felesleges. Tehát nemcsak lehetséges, hanem feltétlenül szükséges is, hogy a fizetések egységes alapon állapíttassanak meg.
