Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.

Irományszámok - 1901-387

49 387. szám. elnevezés alatt foglaltam össze. Tettem ezt egyfelől a rövidség kedveért, másfelől pedig azért, hogy a helyenkhit divó különféle elnevezések megszűnjenek s a javadalmazás szabályozásában megnyilvánuló egyöntetűség a terminológiában is érvényesüljön. Ugyanez a szándék vezetett, a mikor a vármegyei alkalmazottak szűkebb körét, a vármegyei tisztviselőket s a segéd- és kezelőszemélyzet tagjait a »vármegyei tisztviselők« elnevezés alatt foglaltam össze. A legfontosabb rendelkezést az 1. §. tartalmazza, melyben a törvényjavaslat tulaj dónk ép eni czélja, az illetmények javítása és egyöntetű szabályozása teljesen kidomborodik. Az Indokolás általános részében elmondottak után felesleges lenne újból részletesen felsorolni azokat az okokat, melyek szükségessé teszik, hogy a vármegyei tisztviselők fizetés-rendszere ugyanazon az alapon építtessék fel, mint az állami tisztviselőké. Ennek az alapelvnek szükségszerű folyománya az 1. §. E szakasz négyezernél több tisztviselő sorsáról intézkedik. Kétségtelenül nehéz ós rendkívül fontos kórdós annak eldöntése, hogyan lehet egy nagy társadalmi osztálynak különböző fokain állókról arányosan gondoskodni, s hogyan lehet felosztani javukra azt a maximalis összeget, melyet az állam a maga pénzügyi egyensúlyának megzavarása nélkül nyújthat. A kérdés fontosságának tudatában, a leggondosabb mérlegelés alapján s a legkülönbözőbb szempontok figyelembevételével és lehető összeegyeztetésével készítettem el a vármegyei tisztviselőknek fizetési osztályokba való beosztását, melyet könnyebb áttekinthetőség kedveért a törvény kiegészítő részét alkotó kimutatásban foglaltam össze. Azt, hogy az egyes vármegyei tisztviselők e törvényjavaslat alapján milyen illetményekben részesülnének, a 3. melléklet tünteti fel. A beosztásnál sarkalatos alapelvül tekintettem, hogy a javadalom az állás fontosságával, a végzett munka mennyiségével és benső értékével arányban álljon. Midőn ily nagyszámú egyénekről van szó, természetes, hogy a legkülönbözőbb igények, szükségletek és várakozások kielégítésével állunk szemben. Jól tudom, hogy annál a rendkívüli aránytalanságnál fogva, mely az ugyanazon állásban levő tisztviselők illetményei között jelenleg fennáll, a tisztviselőknek egy — bár elenyészően csekély — része az illetményjavitás előnyeit nem fogja azonnal élvezni, másik — szintén igen csekély — része pedig jelentékeny illetményjavitásban nem fog részesülni. Ez azonban természetes következménye az átmeneti helyzetnek és az egységre való törekvésnek, mely bizonyos kiegyenlítést tesz szükségessé a különböző érdekek és igények között. E szakaszban tervezett rendelkezések helyes megítélésénél tehát nem a kivételesen kedvező helyzetben levő tisztviselők illetményeit, hanem az átlagilletményeket kell figyelembe venni ; továbbá azt a körülményt, hogy e szabályozás nemcsak a jelennek szól, s hogy az öszszes tisztviselők javára szolgáló kiegyenlítés nem egy pillanat alatt, hanem az idők folyamán válik teljessé. Nézetem szerint szükségtelen munkát végeznék ós ezen Indokolás kereteit is túllépném, ha minden egyes állásnál külön-külön felsorolnám azokat az