Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-387
38 387. szám. kéri, hogy a vármegyei alkalmazottak illetményei az állampénztár terhére az egész országban egységesen, ugyanazon elvek szerint szabály oztassanak, mint a hogy az állami alkalmazottak illetményeinek ujabb szabályozása tervbe van véve. Ez a méltányos kivánság nem új, csak megerősödött visszhangja annak a kívánságnak, mely már a vármegyék háztartásáról szóló törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásakor 1883-ban is kifejezésre jutott, s azóta — jogos alapon — általános követeléssé vált. Részemről e helyen is annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy egy ország közszolgálata csak akkor nyugszik egészséges alapokon, ha a közszolgálat minden ágazatában súlyos anyagi gondoktól mentesített, megelégedett tisztviselői kar áll rendelkezésre. Midőn tehát az illetmények rendezéséhez fogunk, a szorosan vett állami tisztviselőknél meg nem állhatunk. Már régóta nagy méltánytalanság rejlik abban, hogy egyedül azért, mert a közszolgálatot teljesítő tisztviselők egy részét a vármegyék alkalmazzák, igen mélyreható különbség van a két tisztviselői ágazat anyagi helyzetében ós viszonyaiban. Hiszen a vármegyei tisztviselők is állami ügyek elintézésével foglalkoznak, az ő hatáskörük is eminenter állami közszolgálat és pedig az állami közszolgálatnak oly része, mely egyfelől rendkívül nagy felelősséggel jár, kiváló egyéni tulajdonságokat igényel, a mely szolgálatnak jobb vagy rosszabb ellátása másfelől rendkívül nagy súlylyal nehezedik a közönség érdeke szempontjából a mérlegbe. Meg vagyok róla győződve, hogy olyan politika, mely a vármegyei tisztviselők hátrányára jövőre is fen tartaná az eddigi megkülönböztetéseket, nemcsak igazságtalan volna a közszolgálat ezen érdemes munkásaival szemben, de egyúttal sértené a közönség érdekeit is. A vármegyei tisztviselők olyan közhivatalnokok, a kik állásuk természete, teendőik minősége és fontossága, hivatásuk, igényeik ós kötelességeik szempontjából egy vonalon állanak az államiakkal. Ezért arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a szorosan vett állami alkalmazottak illetmónyrendezósével kapcsolatban megoldást éspedig egyenlő mértékű olyan megoldást igényel a vármegyei alkalmazottak illetményszabályozásának kérdése is, mely a vármegyei alkalmazottaknak az államiakkal való egyenlősítését állandóan biztosítsa. Ezen meggyőződésem folyománya ez a törvényjavaslat. Az előkészítő munkálatok folyamán áttanulmányoztam és megfelelő figyelemben részesítettem azokat a kívánságokat is, melyek a vármegyék felirataiban és felterjesztéseiben, a közigazgatási szaksajtó erre vonatkozó közleményeiben és a vármegyei tisztviselők országos congressusa által készített szabályrendelet-tervezetben kifejezésre jutottak. A felmerült kívánságok és a törvényjavaslatban tervezett rendelkezések a lényegben fedik egymást. Az egyes részletkérdésekre vonatkozó kívánságok figyelembevételénél a korlátozó határvonalat azok az alapelvek szabták meg, melyek az állami alkalmazottak illetményeinek ujabb szabályozásánál irányadók s a melyekre ennélfogva a vármegyei alkalmazottak javadalmazásának egyöntetű rendezésekor feltétlenül tekintettel kellett lenni. A vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat főleg hármas czélt kivan megoldani. Az egyik czél a vármegyei alkalmazottak anyagi helyzetének megfelelő javítása. Azok az indokok és érdekek, melyek az állami tisztviselők anyagi helyzetének sürgős javítását követelik, még fokozottabban előtérbe lépnek
