Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-387
387. szám. 39 a vármegyei tisztviselőknél, a kik épen ugy állami feladatokat teljesítenek, mint az állami tisztviselők, s a kiknek helyzete egyfelől a külszolgálattal elválaszthatatlanul kapcsolatos társadalmi (repraesentationalis) kötelezettségek nagy száma folytán, másfelől az időleges alkalmaztatás és a választási esélyektől függő előmenetel rendszertelensége miatt még az államiakénál is súlyosabb. A törvényjavaslat második czélja: a vármegyei alkalmazottak illetményeinek egységes alapon való rendezése. Fent rámutattam már arra a maga nemében páratlanul visszás helyzetre, melyet az ugyanazon állásban levő alkalmazottak javadalmazása között fennálló aránytalanság okoz. Elvileg jogosulatlan az a megkülönböztetés, hogy egy kis, szegény vármegye tisztviselőjének kevesebb javadalmazása legyen, mint egy nagy vagy gazdag vármegye hasonló tisztviselőjének. A tisztviselői teendők ma 1 már országszerte lényegileg azonosak, sőt egy szegény vármegyében néha több munkát, több áldozatot * kivan ugyanazon munkakör betöltése, mint egy természettől dúsan megáldott vármegyében. A társadalmi igazság kiegyenlitése érdekében is meg kell teremteni az egyensúlyt azok javadalmazásában, a kik egyenlő hatáskörben az állam érdekeit szolgálják.; meg kell szűnni a különbségnek köztisztviselő és köztisztvi*^-*^3 'kttzötfi-, egységesen javadalmazott tisztviselői karnak kell az ország sorsát intéznie. Ez a megcáfolhatatlanul jogos követelmény egyúttal megjelöli a helyes megoldás módját is, úgy, hogy az állami és a vármegyei alkalmazottak fizetési rendszerét azonos alapokon kell felépiteni. Erre most kínálkozik a legkedvezőbb alkalom, midőn az állam a rendelkezésére álló agyagi erQt egyidejűleg valamennyi közszolgálati alkalmazott között egyeulcfen és igazságosan megoszthatja. E tör^ényj^vaslat^tfgyanis a vármegyei alkalmazottak illetményeit ugyan°ly an Jj^ÍT;ékben és ugyanazon alapelvek szerint kivánja szabályozni, mint a J9J0£fi$k az állami alkalmazottak fizetésrendezésénél irányadók. Nézeteim szerint e szabályozás a közigazgatási szervezeti reformok , szempontjábdJ is igen fontos következményekkel fog járni. / Meg vagyak róla győződve, hoäy a vármegyei tisztviselők illetményeiv/ nek az államiakeVal való teljes aequiparállása nagyban megkönnyíti a közigazgatási általános, Reform munkáját. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a közigazgatási _szeir vezûjti reformnak egyik igen lényeges feladata a személyi elem javítása. > ' f V, A már elmondottak után, azt hiszem, nem ^ükséges hosszasan bizonyítanom, hogy ma a vármegyei tisztviselői állásokra^képzettség, szorgalom és jellem kell, melyek érvényesülhetésének-a vägyontalänsa«?' útját nem állhatja ; ma a vármegyei tisztviselői állás egész embert követei, olyan embert, a kinek tevékenységét az anyagi gondokkal való küzdelem nem bénítja, meg, a ki teljes odaadással él hivatásának. Ehhez azonban megfelelő javadalmazás kell. Ezt pedig a mai rendszer nem nyújtja, mely a tehetséges, de teljesen vagyontalan egyének pályázását és érvényesülését rendkívül megnehezíti. Ha tehát a vármegyei tisztviselők javadalmazásának megfelelő szabályozása a szerényebb viszonyok között élő tehetséges és szorgalmas elemeknek utat nyit, önfentartásuk feltételeit s ez által a közigazgatási nályán való állandó megmaradhatásukat biztosítja: ezzel a személyi elem javításának igen fontos kérdése is megoldást nyer.
