Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-387
36 387. szám adatok szerint a vármegyék a költségvetésekben előirányzott kiadásokra az 1902. évben 12,959.923 korona 01 fillér állami javadalmazásban részesültek, mely összeg az 1893: IV. t.-czikkben megállapított 4,947.500 forint, vagyis 9,895,C00 koronával szemben 3,064.923 korona 01 fillér pótjavadalmazást jeleni. Ha ezenfelül figyelembe veszszük a költségvetésen kivül eső kiadásokra kiutalt 116.742 korona 99 fillér pót javadalmazást, akkor a vármegyék részére 1902. évben tényleg kiutalt állami javadalmazás 13,076.666 koronát tesz ki. Ez az Összeg az 1893. évben kiutalt 9,030.000 koronával szemben 4,046.666 korona emelkedést mutat. A kormány, illetőleg a törvényhozás ezen gondoskodásával igyekeztek lépést tartani egyes vármegyék is, t. i. azok, melyeknek anyagi ereje ezt megengedte. E vármegyék ugyanis részint vármegyei pótadók kivetése útján, részint a rendelkezésre álló alapok jövedelmeinek átengedésével járultak hozzá alkalmazottaik javadalmazásának emeléséhez. Azonban sem a vármegyék áldozatkészsége, sem az állami pótjavadalmazások által a vármegyei alkalmazottak illetmény-kérdése kielégitő megoldást egyáltalán nem nyert. Sőt az által, hogy a kedvező anyagi helyzetben levő vármegyék önerejükből javítottak tisztviselőik sorsán, a szegényebb vármegyék ellenben áldozatkészségük daczára sem voltak erre képesek, az ugyanazon állásban levő, de más más vármegyében működő tisztviselők illetményei között eddig is fennállott aránytalanság még fokozódott. > A 4 •/. melléklet feltünteti azt a két szélső határvonalat, melyek között az ugyanazon állásban levő tisztviselők fizetései váltakoznak. Az eltérések még feltűnőbbekké válnak, az aránytalanságok még kirívóbbak, ha az egyes vármegyéket lakosaik száma és területük szerint is figyelembe veszszük. Azt látjuk ugyanis, hogy az ugyanazon állásban, ugyanazon hatáskörben működő, azonos kötelesség teljesítésére hivatott tisztviselők fizetése rendszerint csak azért eltérő, mert az egyik tisztviselő vármegyéje gazdagabb és áldozatkészebb, a másiké szegényebb. Példaképen csak néhány vármegyére hivatkozom. Brassó vármegyében (területe: 1499 O klmtr., népessége: 92.589) az alispán fizetése 6000 K a főjegyző fizetése . 4400 » az árvaszéki elnök fizetése 4400 » a főszolgabíró fizetése 3200 » a szolgabíró » 2600 » Ellenben a szomszéd Fogaras vármegyében (területe: 2433 Qklmtr., népessége: 92.145) az alispán fizetése 4400 K a főjegyző » 3200 » az árvaszéki elnök fizetése 3200 » a főszolgabíró fizetése ............. 2400 » a szolgabíró fizetése 2000 » Esztergom vármegyében (területe: 1077 Dklmtr., népessége : 86,659) az alispán fizetése 5000 K a főjegyző » 4000 » az árvaszéki elnök fizetése 4000 * a főszolgabíró fizetése 3600 » a szolgabíró fizetése 2200 » Jegyzet. Az, indokolásban feltüntetett számadatok az 1902, évi vármegyei költségvetésekből vannak véve, mert az 1903. évi állami költségvetés idáig le nem tárgyaltatván, a vármegyék 1903. évi költségvetései mindeddig kormányhatósági jóváhagyást nem nyerhettek.
