Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.

Irományszámok - 1901-391

210 391. szám. ségesen vizzel szaporittatifc, vagy hogy a természetes bor a fogyasztásban jelentékenyebb mennyiség erejéig törkölyborral helyettesittetik. Mert ha a vizzel való mesterséges szaporítás s a törköly borral való helyettesítés a beként vagy bor neve alatt fogyasztott ital mennyiségét a természetes bor lélekszám szerinti 15*6 liter fogyasztási coefficiensén felül 9*4 literrel gyarapítaná, vagyis a bor gyanánt fogyasztott ital mennyiségét 25 literig egészítené is ki, a mi daczára annak, hogy a mesterséges borral űzött visszaélések még nem voltak teljesen megszüntelhetők, mégis valószínűtlennek látszik, — a fogyasztási coefficiens még ez esetben is csak egy ötöde volna az analog olaszországi tételnek, holott Olaszország a közvagyo- nosság tekintetében nincs kedvezőbb helyzetben, mint Magyarország. Ebből világos, hogy a feltűnően csekély borfogyasztásnak nálunk más különleges okai is kell, hogy legyenek s aligha fogunk tévedni, ha ezt a jelenséget annak tulajdonítjuk, hogy a bortermés válságos éveiben a fogyasztó közönség bizalma teljesen megingott minden iránt, a mi bor elnevezése alatt szolgáltatott, továbbá, m mert a kis mértékben való beszerzésre utalt fogyasztó indokolatlanul nagy árt kénytelen fizetni a borért. Árra kell tehát törekednünk, hogy a fogyasztó közönséget meggyőzzük arról, a mit ma még sok helyen nem hisz, t. i. hogy van megfelelő mennyiségben nemcsak természetes borunk, hanem jó borunk is, abban az eredeti minőségben, a melyben azt a természet szolgáltatta, — meggyőzzük arról, hogy megnyugvással fordulhat akár a gazdasági értékesítés közvetlen forrásaihoz, akár a reális kereskedelemhez, mert megfelelő terményhez, illetőleg áruhoz fog jutni. Törekednünk kell továbbá arra, hogy a gazdasági értékesítés helyes rendszerének megalkotásával megkönnyítsük és előmozdítsuk a hivatásszerű ipari és kereskedelmi értékesítést is s ekként lehetővé tegyük azt, hogy az a nagy távolság, a mely a termelő által a mai viszonyok közt elérhető ár s a fogyasztó által íizetett ár közt tátong, megfelelően mind a kettő javára, apasztassék. Ezen az úton remélhetőleg él fogjuk érni a ma meg nem felelő fogyasztás nagyobb arányú fejlődését és fokozását is. A fennebb jelzett másik irány, a melynek ápolásával foglalkoznunk kell, a borok gazdasági értékesítésének előmozdítása érdekében való közrehatás. Ellenvetés nélkül elismeri mindenki itt a hazában, de vallják azok a legjelesebb külföldi szakemberek is, kiknek alkalmuk volt a magyar bort közelebbről megismerni, hogy a szőlőhegyeink oly kitűnő nyers anyagot teremnek, a mely természetadta tulajdonságára nézve kiállja a versenyt a legkiválóbb bortermő rszágok terményével. Viszont be kell ismernünk azt is, hogy azon a téren, a melyen a szőlőhegyeink termésének emberi gondozással és ápolással kész borrá való fejlesztése megy végbe, nagyfokú elmaradottságban vagyunk, szóval hogy a pinczekezelésünk — országos értelemben — nagyon kezdetleges, rendszeres pinczegazdaságunk pedig — egynehány pinczetulájdonosnak e téren teljes elismerést érdemlő tevékenysége kivételével — nincs. Ez az oka annak, hogy kitűnő nyersanyagunk daczára nem , állítunk elő oly kész borokat,mint a milyenekkel, sorompóba léphetnénk, ha fejlett pinczegazda;ságunk volna ; ez az oka, hogy borainknak nincs meg az a kelendősége, mint a mely azokat a nyersanyag minőségéhez képest jogosan megilletné ; végül részben ez àz oka annak is, hogy oly csekély a borfogyasztásunk s hogy a világpiaczon nem tudjuk borainknak azt a helyet biztosítani, a melyre — máskülönben — számot tarthatnának. A helyes pinczekezelés már a szüretnél kezdődik. Már ott kell a legnagyobb gondossággal a beszedett termést osztályozni s osztályozva a további kezelésbe