Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-391
391. szám. 211 utalni. Ez az eljárásnak bizonyos egyöntetűségét, bizonyos rendszerességét tételezi fel. E helyett nálunk a szüretelés s a must és bor további kezelése is az egyéngazdaságokban minden egyöntetűség, minden rendszer nélkül az egyéni viszoi nyoktól és körülményektől függően történik s innen van az, hogy nincsenek állandó bortypusaink, nemcsak borvidékenként, hanem még községenként vagy szőlőhegyenként sem, hanem minden szőlőbirtokosnak más-más bora van évjáratonként, sőt ugyanannak a birtokosnak dűlőnként és fekvésként, de még igen gyakran hordónként is. Az ekként előállított borokat aztán hasztalan veszi meg a legügyesebb, legszakavatottabb borkereskedő is. Azokkal a jelleg egyenlőségét, állandóságát és folytonosságát nem lesz képes biztosítani s e miatt nem biztosithatja magának az állandó vevőket sem. A jelen kor forgalmi és fogyasztási viszonyainak és igényeinek az a törvénye, mely szerint : az az árú talál könnyebben vevőre, a mely egyenlő minőség mellett — bizonyos határok közt —nagyobb mennyiségben és folytonosságban áll rendelkezésre, szabályozza a bor értékesitését is. Ezért boraink kielégi tő gazdasági értékesítése csak úgy lesz elérhető, ha a termelők egy-egy borvidéken, vagy legalább valamely borvidéknek homogen minőségű bort termő kisebb körzetében megfelelő módon, megfelelő alakban együttes és egyöntetű szüretelésre s boraiknak legalább az első lefejtésig hasonlóan együttes és egyöntetű kezelésére társulnak, hogy ekként lehetőleg állandóan, lehetőleg egyenlő minőségű terménynek — legalább nyersenyagként — nagy mennyiségben való előállítását érjék el és biztosítsák. Szükséges ez különösen a kisgazdák érdeke szempontjából a nagyobb tömegekben termő közönséges asztali borokra, esetleg alsóbbrendő pecsenye borokra nézve is. Különlegességek, finomabb pecsenyeborok és csemegeborok, a melyéket különben is főleg az értelmesebb és vagyonosabb szőlőbirtokosok szoktak termelni, individuális tulajdonságaiknál fogva kevésbé alkalmasak az ily összesített kezelésre s ennélfogva, úgymint Francziaországban és Németországban is, a Chateaux-k és Schloss-ok, czélszerűen megmaradhatnak tulajdonosaik individuális kezelésében s a különlegességük biztosítására szükséges védelem igénybevétele mellett a tulajdonosok által való külön gazdasági értékesítésre. De szükséges a megfelelő társulás mellett való együttes és egyöntetű kezelés azért is, mert a nagyobb tömegű, közönséges asztali borokat főleg oly kisebb szőlőbirtokosok termelik, a kiknek rendszerint sem megfelelő szüretelési és pinczeberendezési eszközeik és gépeik, sőt a leggyakrabban még hordóik sincsenek s a kik ennek következtében rosszul préselt mustjukat és rosszul erjedt borukat azonnal értékesíteni kényszerülnek. Szüretkor és szüret után ez a tömeg a kényszerhelyzetben levő kis szőlőbirtokosok által egyszerre piaczra dobatván, a rendszertelen és nagy arányú kinálat az árakat szerfelett lenyomja, mert a kis szőlőbirtokos, csakhogy gyorsan pénzt lásson, terményét számítás nélkül, potom áron odadobja, elfecsérli. Az ily irányban egyszer megindult átalakulás aztán hosszas ideig befolyásolja az árképződést s teljesen megsemmisíti a gazdasági értékesítés legális igényeit. Ellenben a társulás mellett való együttes és egyöntetű és minden bizonynyal jobb minőséget biztosító kezelés, különösen, ha az még megfelelő hitelmívelettel is kiegészíttetik, remélhetőleg fel fogja szabadítani a kis szőlőbirtokosokat attól a kényszertől, hogy mustjukat vagy borukat bármely áron is eladják esetleg csak azért, mert nincs hordójuk; fel fogja szabadítani a piaczot az egyszerre rohamosan jelentkező nagy tömegek és nagy kinálat nyomásától s a gazdasági értékesítést előreláthatólag a rendes mederbe fogja terelni. Ez a modern kor közgazdasági rendszerében csak a szövetkezeti formában való társulás utján érhető el. 27*
