Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-391
391. szám. 209 a szőlőmivelés jövedelmezőségét s igy alapjában veszélyeztetheti magát a szőlőmivelést. Ezen kedvezőtlen alakulás előjelei annyiban már most is észlelhetők, hogy némely vidéken az 1903. évi bortermés jelentékeny része mais még eladatlanul a gazdák pinczéiben hever s azokért — elsőrangú borvidéken is — zsák oly csekély árak kínáltainak, a melyek gyakran egyáltalán nem állanak arányban az illető bor valódi értékével, pedig az 1903. évi bortermés tudvalevőleg az egész országban kiváló minőségű volt. A szőlőmivelés helyzete ma sokkal súlyosabb, mint volt régen a phylloxera megjelenése és pusztítása előtt; mert, mint fentebb jeleztetett, a phylloxera által elpusztított szőlők felújítási művelete oly tetemes beruházást igényel, a minő a szőlőmivelés korábbi korszakában teljesen ismeretlen volt. Ezért — különös tekintettel a phylloxera [által elpusztitott szőlők felújítására — elengedhetetlenül szükséges oly intézkedések megtétele, a melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy legalább a reconstruált hegyi szőlőkben termett — rendszerint jobb minőségű — boroknak, azok gazdasági értékesítése tekintetében, a megfelelő árt biztosítsák. Ennek elérésére két irányban kifejtendő törekvések vezethetnek, t. i. : 1. a fogyasztás fokozása és 2. A borok gazdasági értékesitésének előmozdítása érdekében való közrehatás. A borok — mint általában minden termény — értékesitésének első és legnagyobb biztositéka a rendes mederben áramló, mondjuk: consolidait, normális fogyasztás a termelési területen. Hogy ez a fogyasztási képességtől, a fogyasztási képesség viszont a keresetképesség és közvagyonosodás fejlődésétől függ, ez oly általános érvényű tétel, a melylyel a jelen előterjesztés czéljából részletesebben foglalkozni felesleges volna. Ez okból a borfogyasztásnak csak különleges jelenségeire vonatkozólag szolgáljanak az alábbi rövid megjegyzések. Ha alapul vesszük az 1901. évi állapotot, a következő eredményre jutunk. Az ország bortermése 1901. évben 2.615.346 hektoliter volt. Behozatott Ausztriából s a külföldről 735.888 mmázsa, a mi . 615.888 hektoliternek felel meg. Ez együtt. ......... 3,231.234 hektoliter. Kivitetett Magyarországból 697.065 mmázsa 578.559 hektoliternek számitva; marad belfogyasztásra ........ 2,652.675 hektoliter. Magyarország népességének létszáma az 1900. év deczember hó 31-én végrehajtott népszámlálás eredménye szerint 16,838.255' volt. Ha ezt a statisztikai számadatot a könnyebb számítás kedveért 17 millióra kerekítjük ki, s ezt használjuk osztóul, arra az eredményre jutunk, hogy a borfogyasztás az 1902. évben, a melyben az 1901. évi termés fogyasztásra kerülhetett, nem volt több fejenként 15*6 liternél. Francziaországban a borfogyasztás fejenként és évenként 150—154 liter, Olaszországban 120—125 liter. Mily nagy távolság választ el minket az utóbb nevezett két ország borfogyasztási coefficiensétől ! A fennebb kimutatott 15*6 liter lélekszám szerinti fogyasztás oly feltűnően csekély, hogy arra elegendő magyarázatot még akkor sem találnánk, ha azt tétéleznők fel, hogy a bor, mire a fogyasztóhoz jut, 20—-25°/o arányában mester. Főrendi iromány. XIII. 1901—1906. 2?
