Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-391
190 391. szám nünk, hogy az érdekeltség a még szükséges befektetési költségeket csak egy részének igen súlyos, az anyagi tönkrejutás veszélyével is járó megterheltetéssel, lenne képes elviselni, a minek elkerülése végett egyrészt, másrészt a viszonyokban rejlő méltánytalanságot helyrehozandó, a társulat megfelelő segélyezése okvetlenül szükséges. Az a segélyösszeg, melynek nyújtása szükséges, hogy a társulat alapszabályszerű feladatainak az érdekeltség túlterhelése nélkül megfelelni képes legyen, a társulat anyagi viszonyainak és ténykges szükségleteinek alapos mérlegelése után 600.000 K-ban állapíttatott meg. 7. Hasonló helyzetben van a Vág baltparti ármentesitő és belvwsmMlyom társulat is. A földmivelésügyi tárcza 1901 —1903. évi költségvetéseinek indokolásában foglaltak ismétlésévei fel kell említeni, hogy az 1897. és 1899. évi nyári árvizek által részben elöntött társulat alsó érdekeltsége oly súlyos pénzügyi viszonyok közé jutott, hogy annak az állam által, az 1885. évi XXIII. t.-cz. 115. §-ának utolsó pontja alapján való rendkívüli segélyezése elől elzárkózni nem lehetett. A segélyezésre vonatkozó tárgyalások, megejtetvén, a nyújtandó segély Összege annak számbavételével, hogy a nevezett társulat alsó érdekeltsége kat. holdankint évi 6 K 40—60 fillérnél nagyobb megterhelést anyagi romlása nélkül nem viselhet, 950.000 K-ban állapíttatott még, a mi pedig ezen összegnek fedezését illeti, arra nézve az a megállapodás jött létre, hogy a mennyiben a jelzett összegből csakis 450.000 K összeg lenne az 1895. évi XLVIIÍ. t.-czikkel engedélyezett beruházási hitel terhére átvehető, e hitelből megfelelő évi részletekben a most jelzett összeg nyujtassék, a még fenmaradó 500.000 K pedig a földmivelésügyi tárcza 1903—1907. évi költségvetéseiben a vizi beruházások czimén külön hiteíképen 100.000 K-ás részletekben vétessék fel, a mely megállapodásnak megfelelően vétetett már be a földmivelésügyi tárcza 1903. évi költségvetésébe az 500.000 K-nak első 100.000 K-ja. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogyha az 1895:XLVIII. t.-czikkel engedélyezett költségek ily, tulajdonképen a szabályozási munkák keretébe nem tartozó összegekkel is terheltetnek, maguk a szabályozási munkálatok rövidíttetnek meg; szükségesnek mutatkozott a fentebb jelzett 450.000 K-ból az 1902. é& 1903. évben teljesített 75.000 és 75.000, együttvéve tehát 150.000 K-nyi fizetés után még fenmaradó 300.000 K. segélynek az ezen hitelre való átutalása. 8. A Margitta-szigeti ármentesitő társulatot a földmivelésügyi minister az 1897-ik évi ugusztusi árviz után az 1885. évi XXIII. t.-cz. 82. §-a alapján hivatalból alakította meg, a mintegy 54.000 kat. holdra kiterjedő szeremiei, dunas^ekcsői, báthmonostöri, mohácsi és úgynevezett főherczegi érdekeltségekből, mert az emiitett évi árvizkor ismételve szerzett tapasztalat szerint a nagy dunamenti 54 kilométer töltés védelmére az egyes, minden összhang és egységes szervezet nélkül működő érdekeltségek semmiféle biztosítékot nem nyújtottak arra nézve, hogy ha egyiknek töltése elszakad, a többi öblözetek el ne öntessenek. A megalakítással egyidejűleg intézkedett a földmivelésügyi minister, hogy a társulat töltése Bajától Bezdánig a Duna e szakaszára megállapított szabványméretekkel mielőbb kiépíttessék. Ennek a társulat a régi szeremlei érdekeltség kivételévei meg is felelt. A szeremlei érdekeltség a töltések kiépítésétől azért vonakodott, mert holdankint közel kétannyival lenne terhelve, mint az ezen érdekeltség után legerősebben terhelt mohácsi Öblözet, a mely maga részéről ezen teher ellen felszólamlással nem élt. A többi érdekeltségi csoportok pedig a szeremléi töltésszakasz építési költségeinek fedezéséhez hozzájárulni vonakodnak, nem akarván lemondani azon előnyről, a mely reájuk háromlott abból a körülményből hogy
