Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-391
180 391. szám. A szegedi m. kir. dohánygyár kibővítése. Szeged város törvényhatósági bizottsága még az 1899. évben kérelmezte, hogy a szegedi m. kir. dohánygyár telkének 8400 holdat tevő mocsaras és vizállásos része vagy feltöltessék és befásittassék, vagy pedig a városnak tulajdonába visszaadassék. Tekintettel arra. hogy a szegedi m. kir. dohányárú-raktárnak közönségesebb fajú dohánygyártmányokból felmerülő igen jelentékeny mennyiségű szükségletét jelenleg a debreczeni m. kir. dohánygyár állítja elő és ezen gyártmányokhoz a szegedi m. kir. dohánygyártól nyert hulladékot és az ottani m. kir. dohánybeváltó hivataltói kapott csekélyebb minőségű dohánylevelek egy részét is felhasználja, pedig ha a szegedi m. kir. dohánygyárnál a közönséges pipadohánygyártás bevezettetnék, akkor az emiitett anyagok nagyrészt ott helyben lennének felhasználhatók, — igen kivánatos lenne az említett mocsaras telket feltöltetni és a szegedi m. kir. dohány gyárt a közönséges pipadohány gyártási ágazattal kibővíteni. A szegedi m. kir. dohánygyár telke mocsaras részének feltöltése és a dohánygyár kibővítésére 600.000 K irányoztatik elő. A kolozsvári m. kir. dohánygyári munkások gyermekei részére menhelyek felállítása. A dohánygyáraknál leginkább nők vannak alkalmazva, kik egész napon át a gyárban lévén elfoglalva, kénytelenek a legtöbb esetben gyermekeiket dajkaságba kiadni, hol a gyermek kellő gondozásban nem részesül, minek folytán ily gyermekek között igen nagy a halandóság. Azon munkásnő pedig, ki gyermekét dajkaságba nem akarja kiadni, a legtöbb esetben kénytelen a dohánygyári munkát elhagyni, mi által a jövedék is költségesen betanított munkást vészit. A gyermekek gondozása különösen igen kedvezőtlen viszonyok között van a kolozsvári m. kir. dohánygyár munkásainak a gyermekeinél, mert ezen munkások kénytelenek vagy a legtöbb esetben a gyári munkából kimaradni, mit bizonyít, hogy a kolozsvári gyárnál 1894-től az 1897. év közepéig több mint 1300 munkásváltozás volt, vagy kik a gyári munkát nem hagyják el, azok kénytelenek gyermekeiket a Kolozsvár közelében levő falvak román lakosságához dajkaságba adni. Ezen falvak lakossága a műveltség igen alacsony fokán áll, minek folytári a gyermekeket gondozni aem tudják és a dohánygyári igazgatóság jelentése szerint az ottani munkások gyermekei között a halandóság a 70°/o-°l is eléri ; azon gyermek pedig, ki megéri azt, hogy szüleihez visszakerüljön, román anyanyelvűvé válik. Ezen bajokat elismerve, a vallás- és közoktatásügyi minister úr is nagyon kívánatosnak tartja, hogy a kolozsvári dohánygyári munkások gyermekei részére Kolozs-Monostoron egy óvoda, a gyár telepén, vagy ennek közelében pedig egy óvodával kapcsolatos bölcsőde állittassék fel. Kolozsvár szab. kir. város törvényhatósága a fentartási költségekhez évi 1.000 K hozzájárulást igért. Mindezek igazolják a szóbanforgó gyermekmenhelyek felállításának igen üdvös voltát, miért is erre a czélra 150.000 K építési és felszerelési költség irányoztatik elő. b) A fémbányászat körében tervezett munkák és azok 2,1Ö(>.0OÖ K költsége következőkép oszlanak meg: 1. A selmeczi Ferencz József-akna bányatelep fejlesztésére felvétetik... 322.000 K. E bányaműben a feltárások az utóbbi időben oly kedvező eredménynyel jártak, hogy évek során át tetemes jövedelemre lehet számitani, ha a feltárások
