Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.
Irományszámok - 1901-243
Uj szöveg: kikötőiben egyenlő szabályok szerint fognak kiszabatni; kivétetnek e részben a tisztán helyi természetű illetékek, milyenek a bizonyos kikötőrészek és a révkalauzok használatáért fizetendő illetékek, továbbá a tengerészsegélyalapok javára szedett díjak. A két fél hajói, kikötői, révei és tengerpartjának egyéb pontjai a kikötői illeték fizetését illetőleg egyenlőknek tekintetnek. Az összes hajózási illetékek elvileg a beszedő állam javára esnek. Mindkét állam hajói, melyek a kikötői illetéknek a folyó naptári évre egyszerre való lefizetése kedvezményét igénybe veszik, a megfelelő illetéket azon kikötőben tartoznak lefizetni, a melyben lajstromozva vannak. A két fél hajóival egy tekintet alá eső idegen hajók, melyek ugyanezen kedvezményt igénybe veszik, a kikötőd illetéket választásuk szerint az egyik vagy másik állam bármely kikötőjében fizethetik. Az egyik állam kikötőiben ilykép beszedett illeték fele a másik állam tengerészeti igazgatásának javára visszatéritésképen átengedtetik. Ugyanezen eljárásnak van helye azon hajók kikötői illetékei tekintetében, melyek az illeték lefizetése után a 20, illetve 60 nappal megállapított illetékmentesség tarlama alatt a másik állam tengerpartjának valamely kikötőjét, révét, vagy más pontját érintik és ott kereskedelmi műveletet végeznek. Azon világitó tornyok, melyek helyzetüknél fogva mindkét fél kikötőibe vezető forgalomra szolgálnak, közös költségen építendők és e kiadások méltányos kulcs szerint osztandók meg. Mindkét államban és e-kereskedelmi tengerészeiénél egyforma tengeri magánjog fog alkalmaztatni és annak 6/ 1898. évi tervezet: terület kikötőiben egyenlő szabályok szerint fognak kiszabatni ; kivétetnek e részben a tisztán helyi természetű illetékek, milyenek a bizonyos kikötőrészek és a révkalauzok használatáért fizetendő illetékek, továbbá a tengerészsegélyalapok javára szedett dijak. A két fél hajói, kikötői, révei és tengerpartjának egyéb pontjai, akikötői illeték fizetését illetőleg egyenlőknek tekintetnek. Az összes hajózási illetékek elvileg a beszedő állam javára esnek. Mindkét állam hajói, melyek a kikötői illetéknek a folyó naptári évre egyszerre való lefizetése kedvezményét igénybe veszik, a megfelelő illetéket azon kikötőben tartoznak lefizetni, a melyben lajstromozva vannak. A két fél hajóival egy tekintet alá eső idegen hajók, melyek ugyanezen kedvezményt igénybe veszik, a kikötőilletéket választásuk szerint az egyik vagy másik államterület bármely kikötőjében fizethetik. Az egyik államíerwlet kikötőiben ilykép beszedett illeték fele a másik állam tengerészeti igazgatásának jávára visszatéritésképen átengedtetik. Ugyanezen eljárásnak van helye azon hajók kikötői illetékei tekintetében, melyek az illeték lefizetése után a 20, illetve 60 nappal megállapitott illetékmentesség tartama alatt a másik államterület tengerpartjának valamely kikötőjét, révét, vagy más pontját érintik és ott kereskedelmi műveletet végeznek. Azon világitó tornyok, melyek helyzetüknél fogva mindkét fél kikötőibe vezető forgalomnak szolgálnak, közös -költségen épitendők, és e kiadások méltányos kulcs szerint osztandók meg. Mindkét fél tengerpartjain és kereskedelmi tengerészeiénél egyforma tengeri magánjog fog alkalmaztatni, és 9*
