Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.
Irományszámok - 1901-243
55 napjától, illetve konzum vásárokon a vásárra való felhajtás napjától kezdve számítanak. A nyolcz napos határidő elegendő arra, hogy a felhajtó esetleg két vásári nap conjuncturáival számolhasson és igy üzleti érdekeit jobban kielégíthesse. Az utóbb emiitett esetekre megállapított rövidebb határidőnek három napban való megszabása pedig azért volt szükséges, mert az ilyen helyeken a hosszabb időre terjedő állategészségügyi ellenőrzés nehézségekbe ütközik. Az üzleti érdekek a rövidebbre szabott leölési határidő által ezen esetben kevésbbó érintetnek, mert az ilyen helyekre sertéseket rendszerint nem szoktak koczkázatra, azaz bizonytalan eladásra küldeni, hanem azokat már a vevő szállítja, a ki fenforgó szükségletével számolva, nem szállít több sertést, mint a mennyit jelzett háromnapos határidő alatt leölés útján értékesíteni képes. Az előzmények szerint különbséget tévén a sertések különböző elbírálás alá eső két kategóriája között, — a szerint, a mint azok leölésre vagy továbbtartásra vannak szánva, — a rendeltetési hely hatóságainak is módot kellett nyújtani arra, hogy az odaérkező sertéseket vagy mint továbbtartásra szánt (haszon- vagy tenyósz-), vagy pedig mint az előirt határidő alatt leölendő vágósertéseket kezelhessék. Ebből a czélból az illető sertésekre vonatkozó marhalevelek kezelésének módját is szükséges volt akként kiegészíteni, hogy azokon szembetűnő módon feljegyeztessék a másik államba szállított sertések rendeltetése, tehát az, hogy azok továbbtartásra, vagy pedig leölésre vannak e szánva. Egyúttal — az e részben fenforgó fontos állategészségügyi érdekek szempontjából — gondoskodás történik arra nézve is, hogy a kiszállított sertések marhalevelein, bárhonnan szállíttattak is azok a másik államba, a sertések eredeti származási helye mindenkor feljegyeztessék. Gyakran előfordul ugyanis, hogy sertések nem közvetlenül a származási helyükről, hanem valamely vásárról hajtatnak vagy szállíttatnak a monarchia másik államába. Az eddigi gyakorlat szerint a vásáron eladott sertésekre új marhalevelet állítanak ki, a melyen származási hely gyanánt a vásártartó község jeleztetik. Énnek folytán abban az esetben, ha az ilyen sertésekből álló szállítmány a rendeltetési helyen fertőzöttnek bizonyult, az ottani (központi) hatóság az ilyen eset folyományát képező forgalmi korlátozást nem a sertések tényleges származási helyére (a melyről tudomással sem bírhatott), hanem a marhalevélen jelzett községre alapítva, első sorban azon járás területére rendelte el, a melyhez az új marhalevélen jelzett vásártartó község tartozik, habár ebben a községben sertésvész egyátalában elő sem fordult. Igen sokszor nagyobb területek szabad forgalma lett tehát, a marhalevél fentjelzett módon való kezelése folytán, indokolatlanul megakasztva; viszont pedig a fertőzöttnek bizonyult szállitmányok tényleges származási helyén (mely tehát valószínűleg fertőzött volt), az esetleg ott lappangó vész elfojtására a szükséges állategészségügyi óvintézkedéseket
