Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.
Irományszámok - 1901-243
54 mely konzumvásárára és közvágóhídjára külön engedély nélkül szabadon kivihetők. Az Ausztriában jelenleg fennálló konzum vásárok és nyilvános vágóhidaknak a szóban forgó megállapodásokhoz csatolt jegyzéke a végrehajtási rendelet kapcsán a legkiterjedtebb módon fog közzététetni s a jövőben esetleg újonnan megnyíló konzumvásárok ós vágóhidak jegyzéke esetről-esetre szintén közhírré tétetik. Olyan helyekre pedig, a hol konzum vásár vagy közvágóhíd x nincs, a lezárt területekről származó sertések és pedig a rendeltetési hely kormányától esetről-esetre előzetesen kikérendő engedély alapján szintén kivihetők lesznek abban az esetben, ha ezen helyeken az oda vitt ilyen sertések levágása állatorvosi felügyelet alatt teljesíthető. Az eddigi sérelmes gyakorlattal szemben, mely szerint lezárt területekről sertéseket a monarchia másik államának területére csak külön előleges engedélyek alapján és csupán a rendeltetési állam, kormánya által az engedélyben kijelölt vágóhidakra lehetett szállítani : a régi kiegyezési megállapodásnak most contemplait és a fentiekben ismertetett kiegészítése, helyesebben a megállapodások értelmének és szellemének megfelelő végrehajtása állatforgalmi szempontból szilárdabb alapot nyújt. Ezentúl ugyanis a vészmentes helyről származó vágósertésekkel a monarchia másik államának bármely helyét, lezárt terület, illetve község vószmentes udvaraiból (elkülönített ólakból és szállásokból) származó egészséges vágósertésekkel pedig a fent emiitett s jelentékeny számú közvágóhíd bármelyikét külön engedély nélkül, sőt az ily berendezés híjával levő helyeket is külön engedélylyel kölcsönösen, akadálytalanul felkereshetjük. A forgalomnak ilyen módon biztosított stabilitása adandja meg a tenyésztőnek és a hizlalónak egyaránt a megnyugvást, hogy sertéseit minden esetben értékesítheti. A tenyésztő és hizlaló érdekeinek megóvása, főleg pedig annak biztosítása czéljából, hogy a fogyasztási czélra bevitt sertések utólag haszon- vagy tenyészsertésekként ne tartathassanak, meg kellett állapítani azt az időtartamot is, a melyen belül a sertések levágandók. Szükséges volt ez annyival inkább, mert a sertéskereskedők ebben a tekintetben eddigelé igen különböző elbánásban részesültek. Az üzlet szempontjából nem közömbös az, hogy a bevitt sertések a bevitel napjától számítva mennyi ideig tarthatók életben. Kelleténél rövidebbre szabott határidő nem engedi az üzleti conjuncturák sikeres kihasználását és az értékesítés bizonyos tekintetben a kényszervágás természetével bir, a minek azután kivált tömegesebb felhajtás esetén könnyen a beküldő vallhatja kárát. Az erre vonatkozólag létrejött megállapodás szerint tehát ez a határidő a most emiitett körülmény szem előtt tartásával akként állapíttatott meg, hogy a konzumvásárokra és közvágóhidákra bevitt vágósertések leölése nyolcz napnál rövidebb idő alatt nem követelhető ; míg azokra a sertésekre nézve, a melyek lezárt területről külön engedélylyel közvágóhiddal nem bíró helyekre vitetnek be, a leölési határidő három napra korlátoztatott. Ezen határidők a rendeltetési helyre törtónt megérkezés • *
