Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.

Irományszámok - 1901-243

és a származási helytől bármily nagy távolságra volt is az illető szállítmány — nem egyszer még a svájczi határtól is — a kérdéses egész szállitmányt a feladási állomásra visszaküldték, a mi által eltekintve a hosszú utazásnak az állatoknak (majd­nem mindig kész vágójószágnak) minőségére gyakorolt hátrá­nyos befolyásától, a hiábavaló tetemes szállitási költségek az egész szállítmány értékének sokszor jelentékeny részét fel­emésztették és igy az érdekelt birtokosokat szükségen felüli mértékben károsították. Nem lehet ugyan tagadni a hatóságnak azt a jogát, hogy ilyen esetben a fertőzött állatszállitmánynyal saját egészség­ügyi érdekeinek megóvása szempontjából a szükséges szigorral járjon el. Mindamellett csak móltányos kivánság s a most emiitett szükséges szigorral semmikép sem összeférheti en az, hogy a mennyiben helyi viszonyok ilyen esetben a szóban forgó beteg vagy fertőzésgyanus állatoknak állategészségügyi szem­pontból veszélytelen módon vágóhídon való órtékesitését meg­engedik, erre az érdekelt félnek mód és lehetőség adassék. Azért a végrehajtási módozatokra vonatkozó megállapo­dásokban fentartatván mind a két félnek az a jog, hogy a másik állam területéről érkező s fertőzöttnek bizonyult állat­szállítmányokkal szemben ugyanúgy járjon el, mint a hogy a fennálló törvények rendelkezései szerint — hasonló körülmények közt a saját belterületéről érkező, — fertőzött szállitmányokkal eljárni szokott; mégis kölcsönösen kikötöttük azt, hogy az érde­kelt fél (t. i. a tulajdonos) óhajtására az illetékes hatóságok módot adjanak neki arra, hogy ott, a hol ez a ragadós beteg­ség továbbterjesztésének veszélye nélkül lehetséges, a kérdéses állatokat azonnal levágás útján értékesíthesse. A jelzett szempontból való veszélytelen értékesítések egyik leglényegesebb feltétele lóvén az, hogy a leölésre szánt gyanús állatokat ne kellessék lábon hajtani a vágóhidra, ki kellett kötnünk azt, hogy ilyen engedélyek rendszerint ott fognak adatni, a hol a vágóhid közvetlen vasúti összeköttetéssel bir. Ugyanilyen esetekből folyólag nem egyszer az a panasz is hallatszott, különösen az állatkivitellel foglalkozó kereskedői körökből, hogy a behozatalra került állatokon észlelt beteg­ségek nemének megállapitásánál az állatorvosok nem járnának el minden esetben kellő alapossággal. Részünkről ezt a szemrehányást ugyan alaptalannak tartjuk, mindamellett épen azért, hogy az ilyen vádak és panaszok további ismótlődhetósének elejét vegyük, czélszerűnek véljük e helyett kikötni azt, hogy a másik állam területéről behoza­talra került állaton valamely ragadós betegség észlelése esetén a származási hely államának hivatalos szakértője — a mennyi­ben ez 24 órán belül a helyszínén megjelenhetik — szintén jelen lehessen s a gyanús állatot megvizsgálhassa. Oly esetben ugyanis, midőn a fél a másik állambeli szak­értő diagnosisát a fentebb emiitett kifogással illetné : az ő meg­keresésére a származási hely államának szakértője - a meny­nyiben ott ily -szakértő alkalmazva van — általa és költségére

Next

/
Thumbnails
Contents