Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.
Irományszámok - 1901-244
466 Jegyzetek a 42S. számhoz. 429. Buczavas, ÎDgOt. kező Németbirodalom is, legújabban alkotott vámtarifája szerint 1 márka (1*19 K) vámot vetett ki, a mi a nyers vas jelenlegi szerződéses vámját (0-65 ar. frt = 155 K) nagyon megközelíti. A szintén ezen tarifaszám alá tartozó ócska töredék- és hulladékvas vámjának jogosultsága mellett szól különösen az a körülmény, hogy ezek részben az öntőmühelyek, részben a vasfinomitók szükségleteinek fedezésénél majdnem oly fontos szerepet játszanaK, mint a szinitendö és az öntő nyersvas, a mit közel azonos árúk is bizonyít. Az ezen tarifaszám 1. jegyzete alá tartozó vasreszelék és kovács por jelenlegi vámmentességének fentartása mellett az szól, hogy ezek ipartermelés alapját sem külföldön, sem nálunk nem alkotják. A 2, jegyzetben a jelenleg 1*90 K vám alá eső bádoghulladék a czintelenitő ipar fejlesztése érdekében vámmentesittetett. A bticzavasra és ingotra jelenleg a 258. sz. 8 81 K vámja érvényes, a szerződéses vám 3*57 K. Mind a buczavas, mind az ingot a vasfinomitás első terméke s mind a kettő félgyártmány. A buczavasat s ezzel közel rokon nyerslapkát (milbars) a nyersvas kavarása útján gyártott vaskenyérből, az ingotot (vas- vagy aczéltuskót) pedig a folyasztott vasból nyerik. A buczavasat kovácsolással vagy sajtolással, a nyerslapkát hengereléssel, a folyasztott vasat gúla- vagy kúpalakú vasmintába vaió öntéssel alakítják a további műveletek számára legalkalmasabb alakra. Mióta a folyasztott vas gyártása a Bessemer-, Thomas- és Siemens Martin-üzemek nagyarányú kifejlődése következtében a vaskavarást háttérbe szorította, a buczavas mint kereskedelmi árúczikk alig fordul elő s ha a gyáraknak hengerelt árúk készítésére idegen termelőtől félgyártmányt kellene venniök, inkább ingotot hozatnak. A magyar korona országainak buczavas-, bugavas- és nyerssíntermelés értéke 1898-ban 1,571.248 K-t, az ingot termelése 3,159.826 koronát tett, ezenkívül fölhasználtak még 12.815 q osztrák folyasztott vas- és aczélingotot. Mivel az osztrák vasfinomitók is jórészt maguk állítják elő a buczavasat és ingotot, a szóban forgó félgyártmányokban a vámbelföld forgalma igen csekély; a közös vámterületen 1897-től 1901-ig ezen vasneműekböl átlag évenkint 35.198 q volt a kiviteli, Magyarországon pedig 6.053 q a behozatali többlet. A behozatalban különösen Svédország szerepel, mely a nyersaczélgyártás terén évről-évre halad, a kivitel pedig leginkább Németország felé irányul, melynek vasipara oly óriási lendületet vett, hogy a nyersanyagokban és félgyártmányokban jelentkező szükségletet saját vas- és aczélkohói nem képesek fedezni. Mivel a jelenlegi vám kohóinkat az idegen gyártmányok beözönlésétől megóvja, annak emelését megokoltnak nem tartjuk, azonban leszállítása mellett sem foglalhatunk állást, mert a szóban forgó átmeneti gyártmányok önköltségi ára az alapanyagnak, a nyersvasnak, költséges gyártása miatt szintén magas. A jelenlegi vám fentartását az eddigi tapasztalatok szerint vas- és aczélgyáraink boldogulása érdekében teljesen elégségesnek tartjuk.
