Főrendiházi irományok, 1901. II. kötet • 85-122. sz.
Irományszámok - 1901-101
101. szám. 71 Nem becsülöm túl az eddigi eredményeket, ha azt mondom, hogy országos értékünk valójában már arany érték és a törvényhozás és a kormány eltökélt akarata szerint formailag is azzá fog lenni. Ennek az akaratnak, a teljes siker iránt való bizalomnak megingatását jelentené, meggyőződésem szerint, ha az állam törvényes intézményei mellett még az állam hitelezője javára adott magánjogi kikötésekkel is elvállalt kötelezettségeinek teljesítését biztosítaná. De eltekintve ettől, a gyakorlati megítélésnél talán háttérbe szoruló szemponttól, erős indokot és pedig ugyancsak gyakorlati indokot látok a mellett, hogy a bevonandó államadósságok helyébe egységesen és kizárólag saját országos értékünkre szóló czimleteket bocsássunk ki, ha magát a valutarendezés czéljait veszem szemügyre. A rendezés egyik czélja volt, hogy a közgazdaság a rendezetlen viszonyok ingatag alapjait elhagyva, a pénzérték állandósítása folytán biztos tényezőkkel számithasson. E mellett egy másik, fontosság dolgában az előbbivel teljesen egyenlő rangú czél az volt, hogy a mi országos értékünk a gazdaság nemzetközi vonatkozásaiban is a rendezett pénzviszonyokkal biró országok pénzével egyenlő becsű, általánosan ismert értékké váljék. — Hogy a koronát, mint aranyértéket, ügy becsüljék a nemzetközi forgalomban, a mint a frankot vagy a márkát becsülik. Már is mutatkoznak jelei annak, hogy e czél felé is közeledünk. Ha már most ebben a pillanatban egy oly új kötvénytypus alkotásához fognánk, a mely a koronaérték arányát egyes külföldi valutákhoz is kifejezné és ha fölteszszük, a mint joggal föl is tehetjük, hogy az állam példája kötvény-kibocsátással járó magánintézeteinknél is követésre találna, kétségtelen, hogy a korona, mint aranyra alapított értékrendszerünk egysége nemzetközi érintkezéseinkben teljesen elhomályosulna. És inferioritásba kerülne minden érték, a mely csak koronára szól. Nem gondolom, hogy az ország közgazdaságának, a mely a valutarendezés érdekében-folyton tetemes áldozatokat hoz, tennék szolgálatot, ha ezt a minden valószínűség szerint bekövetkezhető eshetőséget előmozdítanám és a tervezett conversio alkalmából a koronaérték mellett egyúttal külföldi értékekre is szóló államadóssági kötvények kibocsátását javasolnám. * Ha mindezekhez hozzáadom azt is, hogy az az előbb teljesen jogosult föltevés, hogy az idegen értékekre szóló czimletek piacza sokkal tágabb; mint a csak az országos értékekre szóló, a melyek nagyobbára csak a monarchia két államában találtak elhelyezésre, ma már jóval csekélyebb mérvben érvényesül, mert oda fejlődtek a viszonyok, — a mire nézve a conversióra vonatkozó tárgyalások során újabb adatokat nyertem, — hogy Németország a koronajáradék számottevő piaczává lesz: arra az elhatározásra kell jutnom, hogy a bevonandó államadóssági czimletek helyébe kizárólag országos értékünkre szóló koronajáradék-kötvényeknek, ha mindjárt bizonyos anyagi áldozattal járó kibocsátását javasoljam. A tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat részleteinek ismertetésére áttérve, először. is meg kell jegyeznem, hogy az eddigi conversióknál érvényre jutott azt az elvet, hogy a, kölcsönök felmondásánál a kötvénybirtokosok méltányos igényeivel is mindenben számolunk, ezúttal is érvényesíteni kívánom. A ki mai kötvényeit a mérsékeltebb kamatozású kötvényekre kicserélni nem kívánja, annak eddigi czimleteinek teljes névértéke ugyanabban a pénzértékben és ugyanazon a helyen vissza fog fizettetni, a mely pénzértékben és helyen az illető adósságnem kamatja és kisorsolt tőkeértéke eddig is fizettetett. (1. és 4. §.)
