Főrendiházi irományok, 1901. II. kötet • 85-122. sz.
Irományszámok - 1901-87
87. szám. 37 A Csorbató egyrészt helyzeténél és természeti szépségénél s másrészt máris meglevő nagy hírnevénél fogva mintegy az egész Magas-Tátra kulcsának tekintendő s abban az esetben, ha ez a birtok magánkézre kerül, el kellett készülve lenni arra is, hogy az az idők folyamán valamely tulajdonosa által esetleg a szabad közlekedés elől részben vagy egészben el is zárathatik, vagy oly módon használtathatik fel, a mely a fentjelzett magasabb szempontoknak nem felel meg. Mindezen szempontok által vezéreltetve, melyek fontosságát mutatja azon körülmény is, hogy az egész országban, mindenek felett pedig az első sorban érdekelt felvidéken, általános volt azon óhaj, hogy a kérdéses birtokot az állam szerezze meg, — a szóban levő ingatlan megvételét a kormány szükségesnek találta. Az országgyűlés együtt nem létében azonban a kormány a törvényhozásnak előterjesztést nem tehetett. Ily körülmények közt s az ügy lebonyolításának rendkívüli sürgősségét tekintve, a kormány előtt csak két út állott. Vagy megtartani szorosan a formákat s minden időkre — esetleg helyrehozhatatlanul — elszalasztani a Csorbató megszerzésének lehetőségét ; — vagy pedig a lényeget és a czélt tartva első sorban szem előtt, saját felelősségére cselekedni s a törvényhozás utólagos jóváhagyását kérni ki. A kormány a kétrendbeli felelősség közül az utóbbit tartotta kevésbbé súlyosnak s ezért ezen utat választotta; mert nem lehetett kétsége az iránt, hogy a Csorbató czélbavett megszerzését a törvényhozás helyeselni s utólag jóváhagyni fogja. Ily körülmények közt a birtokos részéről aránylag magasan megszabott Három millió korona vételáron s azzal a feltétellel, hogy a tó a jövőben »SzentIványi Csorbató« nevet fogja viselni, a kincstár részére a ministertanács hozzájárulásával e birtokot a törvényhozás utólagos jóváhagyásának reményében megszereztem. A birtok eredetileg az 1901. évi október hó 7-én megkötött csereszerződés szerint a kincstár tulajdonát képező és Kolozs vármegyében fekvő báró Rottenthal Józsefné-féle, az 1901. év elején a telepítési alapból s annak részére 282.000 korona vételáron megszerzett mintegy 1.000 kat. hold területű birtokért cserében és a 2,718.000 korona értékkülönbözet készpénzbeni kiegyenlítésévej lett volna megszerzendő. A csereszerződés megkötésének sürgősségénél fogva azonban idősb SzentIványi József a cserébe felajánlott ezen birtokot meg nem tekinthetvén, a csereszerződést csak azon határozott kijelentésem után fogadta el, hogy a mennyiben a cserébe adandó fent emiitett birtokot — annak megtekintése után bármely okból elfogadhatónak nem találná, ennek a birtoknak 282.000 koronányi értéke készpénzben fog neki kifizettetni. Miután pedig idősb Szent-Iványi József utólagos helyszíni meggyőződés alapján előterjesztett kérvényében azon nézetének adott kifejezést, hogy habár a kérdéses birtok jó és az érte megállapított becsár teljesen megfelel, azt az ottani gazdasági viszonyokra, de különösen személyi körülményeire való tekintettel cserébe nem fogadhatja el és a Három millió korona yételárnak készpénzben való kifizetését kérte, a birtokszerzés az imént jelzett csereszerződést kiegészítő pótczikkben adásvételi ügyletté változtatott át, a mely pótczikk értelmében a birtokért a már említett vételár most már készpénzben fizetendő. A 3.000.000 korona vételárnak készpénzbeni kiegyenlítése annál is inkább elfogadható volt, mivel a báró Rottenthal-féle birtok 282.000 koronányi értéke a tárczaszerü kezelés terhére az 1894. évi V. törvényczikkel létesített telepítési alapnak amúgy is készpénzben megtérítendő lett volna, s így a vételárnak idősb
