Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.
Irományszámok - 1896-1008
284 1008. szám. Az 1876: XIII. t.-ez. 117. §-a szerint cselédügyekben, hol a másodfokú határozatot a 116. §. szerint vármegyékben az alispán, törvényhatósági városokban a tanács, Budapesten pedig a közigazgatási bizottság hozza, két lényegileg összhangzó határozat után további felebbezésnek helye nincs. Az 1876: XIV. t.-cz. 158. §-a kimondja, hogy a közigazgatási bizottságnak közegészségi ügyekben hozott másodfokú határozatai a felek által csak akkor felebbezhetők, ha az elsőfokúaktól eltérnek; a harmadfokú határozat ellen pedig a felek részéről nincs helye felebbezésnek. A népiskolai hatóságokról szóló 1876: XXVIII. t.-cz. 7. §-ának 1. pontja szerint a közigazgatási bizottságnak az ezen pontban említett ügyekre vonatkozólag másodfokon hozott határozata ellen csak akkor lehet felfolyamodni, ha ez az elsőfokútól eltér. Az 1877 : XX. t.-cz. 212. §-a kimondja, hogy a közigazgatási bizottságnak gyámügyekben hozott harmadfokú határozatai ellen a felek részéről felebbezésnek helye nincs. Az 1885 : XXIII. t.-cz. 108. § a értelmében az alispánnak (polgármesternek) az ártérfejlesztési munkálat, osztályozás és kivetési kulcsra vonatkozólag hozott határozatai ellen csakis a törvények meg nem . tartása, vagy azok helytelen alkalmazása alapján lehet felfolyamodui, egyébként a fél birtokon kivül csak a törvény rendes útján kereshet orvoslást. A két egybehangzó határozat felebbezhetetlenségének elve következetesen van keresztülvezetve a községi elöljárók és a törvényhatósági tisztviselők fegyelmi ügyeiben. (1886: XXII. t.-cz. 91. és 99. §., 1886: XXIII. t.-cz. 2. és 11. §.) Az 1890:1. t.-cz. 47. §-a kizárja a felebbezést a közigazgatási bizottságnak az alispánéval egyező másodfokú határozatára nézve abban a kérdésben, hogy a községnek a törvényhatósági útalapból nyujtható-e és mekkora segély; ugyanezen törvény 60. §-a pedig ugyancsak a közigazgatási bizottságnak a törvényhatóság első tisztviselőjével egybehangzó másodfokú határozata ellen, melyet az a közutak és műtárgyakra vonatkozólag tartott közigazgatási bejárás eredménye alapján hozott, a felebbezést csak akkor engedi meg, ha az épités költsége 60.000 koronát meghalad vagy ha a műtárgy hatósági rendezés alatt álló vizeken menne át. Az 1894: XII. t. ez. 117. §-a mezőgazdasági és mezőrendőri ügyekben, melyekben a másodfokú határozatot a 102. §. szerint az alispán, törvényhatósági városokban a közigazgatási bizottság s a székesfővárosban a tanács hozza, két hatóság egybehangzó határozata ellen csak abban az esetben engedi meg a felebbezést, ha az eljárt hatóság nem volt illetékes, vagy nem az idézett törvény szerint minősülő cselekmény felett ítélkezett, vagy pedig a felebbezés a közérdek megóvása czéljából indokolt. A munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1898:11. t.-cz. 72. §-a sem engedi meg a felebbezést a közigazgatási bizottság munkásügyi albizottságának másodfokú határozata ellen, ha ez az elsőfokúval érdemben egybehangzik. Ehhez hasonló korlátozást tartalmaz az erdőmunkásokról szóló 1900 : XXVIII. t.-cz. 45. g-a s a dohánytermelők és a dohánykertészek közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1900: XXIX. t.-cz. 35. §-a. A fenti felsorolásba niLCsenek felvéve az adó- és illetékügyek (43. §.), továbbá oly ügyek, melyeknek végső fokú eldöntése a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik, minthogy ezekben az ügyekben a jelenlegi felebbviteli rendszer változatlanul marad (12. §.) s igy ezek a tervezett korlátozás szempontjából nem esnek számba; végül nincsenek felemlítve a kihágási ügyelt sem, melyekről később külön lesz szó. A mint a felhozottakból kitűnik, a korlátlan felebbviteli jognak, nevezetesen a két egybehangzó határozat elleni felebbezéseknek megszorítása eddig sem volt szokatlan jelenség közigazgatási jogiendszerünkben. Annak, hogy ez az elv némileg a közfelfogásban is gyökeret vert, jelét szolgáltatja az a körülmény is, hogy egyes közigazgatási törvényeink bizonyos
