Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.

Irományszámok - 1896-1008

280 1008. szám. Ez a hatásköri elkülönitettség eredményezte azután egyrészről az ugyanazon közigazgatási tevékenységre hivatott, azonban egymással párhuzamosan működő hatósági szervek felesleges létesitését, másrészről az azonos irányelvek szerint és ugyanazon időben teljesíthető igazgatási teendők indokolatlan sokféleségét és összezavarását. Ennek a szertelenül elágazott, a tájékozódást és a pontos intézkedést megnehezítő, sőt némelykor a jog és igazság egységét is megbontó állapotnak nyomását nemcsak a közszolgálat, hanem a nagyközönség is élénken erezi, mely nem törődvén a mai állapot mentségéül szolgáló indokokkal, egyszerűen és teljesen jogosultan a maga igényeinek megbízható és gyors kielégítését követeli. Kétségtelen, hogy közigazgatásunknak gyökeres egyszerűsítése és megjavítása csakis az általános közigazgatási reformnak megalkotásakor, a szervezeti átalakításon kivül a közigazgatási eljárásnak is rendszeres kodifikálása mellett lesz foganatosítható. Ekkor nyílik majd alkalom a hatósági ügyköröknek újabb beosztására, megfelelő decentralizálására, összhangzatos szabályozására; az alsófokú hatóságok hozzáférhetőségének, a helyes munka felosztásnak megvalósítására; összes létező közigazgatási törvényeink gondos revideálása mellett az eljárási szabályoknak lehető egyöntetűvé tételére, modernizálására; a közszolgálat és a nagyközönség minden jogosult igényének összeegyeztetésére. Minthogy azonban közigazgatási eljárásunknak olyan, napról-napra súlyosbodó bajai jelentkeznek, melyeknek orvoslásával — komoly közigazgatási érdekek veszélyeztetése nélkül — a közigazgatási általános reformok megalkotásáig és keresztülviteléig sem várakozhatunk: meggyőződésem szerint már a mostani átmeneti időt is fel kell használni arra, hogy a legszükségesebb javításokról, egyszerűsítésekről halogatás nélkül gondoskodjunk. Ettől a meggyőződéstől áthatva, czélul tűztem ki a közigazgatási eljárás egész területén mindazon egyszerűsítések és javítások keresztülvitelét, melyektől a hiányzó jogegység lehető biztositása, a munkaerő és munkaidő felesleges pazarlásának korlátozása, az ügymenet gyorsaságának és megbízhatóságának előmozdítása, a hatóságok mai túlterheltségének csökkeni ése várható és a melyek a közérdeknek, a mellőzhetetlenül szükséges közigazgatási rendnek, a felügyeleti és ellenőrzési jog és kötelesség pontos gyakorolhatásának sérelme nélkül, sőt némileg épen enuek hatályosabb foganatosítása czéljából megvalósíthatók a nélkül, hogy ez által a közigazgatási szervezeti állalános reformok irányelvei befolyásoltatnának, vagy ezen reformok megalkotásának és végrehajtásának időpontja elodáztatnék. Ez a törvényjavaslat nemcsak a közigazgatási szervezeti általános reformok elodázását nem jelenti, sőt ellenkezőleg épen ezeknek természetes előzményét, ezek jó végrehajthatóságának szükségszerű előfeltételét alkotja. A köztudatban él ugyanis az az igazság, hogy a köznek nagyobb hasznára válnak az esetleg fogyatékos, de viszonylag jól végrehajtott törvények, mint azok a különben kifogástalanul jó törvényhozási alkotások, melyeknek kellő végrehajtására a megfelelő talaj és légkör hiányzik. Az is köztudomású dolog, hogy új szervezetet, új hatásköröket veszély nélkül lehet egyszerre megteremteni, de a hosszú időn át megszokott, csaknem megcsontosodott alakiságok kiküszöbölése, az idők folyamán lassankint képződött, a közigazgatási eljárás egész vonalán végighúzódó é« sok kifogás alá eső gyakorlatnak megszüntetése egyszerre nem történhetik meg, ez csak hosszabb időn át folytatott kitartó munkának és czéltudatos törekvésnek lehet az eredménye. Valószínű, ho^y a közigazgatási szervezeti általános reformok uagy részben ugyanazokat a tisztviselőket fogják hivatalban találni és az uj rendszerbe átvenni, a kik ma a közigazgatás szolgálatában állanak s kiknek a modern közigazgatással össae nem egyeztethető mai eljárási szabályok úgyszólván vérükké váltak.