Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.
Irományszámok - 1896-1007
1007. szám. 235 Az 1875:1. t.-czikk megalkotói előtt az a főczél lebegett, hogy a képviselőház tagjainak s magának a képviselőháznak függetlensége az államhatalommal szemben biztosittassék. Ezt a főczélt a törvényhozás, az akkori viszonyokhoz képest el is érte, mert a megalkotott törvény folytán a kinevezés alá eső államtisztviselők jó része az új törvény folytán kiesett s az érdek-incompatibilitás szabályozása is, az akkor még fejletlen közgazdasági viszonyok mellett teljesen megfelelő volt. Azóta azonban 26 év múlt el s hazánk közgazdasági viszonyai lényeges átalakuláson mentek keresztül. A mezőgazdaság, ipar és kereskedelem fellendült, közgazdasági életünk az új hiteltörvények, különösen a kereskedelmi törvény megalkotása által átalakult. A magyar állam egyes vállalatai, üzemei, különösen az államvasutak az egész országra kiterjednek s igy az állam maga az egész közgazdasági életre sokkal nagyobb és sokkal több befolyással bir, mint azelőtt. Már maga ez a körülmény is szükségessé tette, hogy az összeférhetlenségi törvény revisio alá vétessék oly irányban, hogy a régi törvényben csak néhány főbb elvben körvonalozott érdek-incompatibilitás tüzetesebben körülirassék, nehogy a kifejlett üzleti élet olyan ágai által, melyeket az incompatibilitási törvény nem ismert, — a képviselő és a kormány közti gyakoribb üzleti érintkezés mellett — a képviselő függetlensége veszélyeztessék. De gondoskodni kellett arról is, hogy egyes képviselők állásukat önmagukra nézve ne hasznosíthassák, a magánérdek a közérdek rovására ne érvényesülhessen, s a képviselőház tagjainak jó hire, prestige-e fentartassék. A külföldi törvényhozások előtt, hasonló szabályok megalkotásánál, többé-kevésbbé ugyanaz a czél lebegett. Csakhogy ezen szabályok egyszerű átültetése vagy az erre vonatkozó törvények egyszerű recipiálása azért nem volt lehetséges, mert a külföldi államok parlamenti és közgazdasági viszonyai, — lényegesen eltérnek a mi viszonyainktól. A külföldi törvényhozások e kérdést tisztán saját viszonyaik és szükségleteik szempontjából szabályozták, s ezen szabályok rendszerint egyes politikai események és politikai áramlatok behatása alatt keletkeztek, melyek a szabályoknak bizonyos különleges jelleget adtak s más ország viszonyaira nem igen alkalmazhatók. A kérdés helyes, teljesen megnyugtató szabályozása pedig annyira nehéz, hogy aligha van Európának egy állama is, mely ezt. a közvéleményt, de magának a parlamentnek is teljes megnyugvására szabályozta volna. A revisio munkájánál tehát a külföldi összeférhetlenségi törvények és szabályoknak csak egyes rendelkezései voltak figyelembe vehetők. A revisiónál anyagul, melylyel az 1875 : I. törvényczikk kibővithető volt, csakis a képviselőházban felmerült egyes praecedensek s a bíráskodás alapjául szolgált egyes bejelentett Összeférhetlenségi esetek szolgáltak. A kiküldött bizottság ezen anyag fölhasználásával bővitette és egészítette ki az eddigi törvényt jelen javaslatában, és bár erre külön megbízást a képviselőháztól nem kapott, kidolgozta az összeférhetlenségi esetek elbírálásának módját szabályozó eljárást is, s azt 2'/. alatt a 2./. t. képviselőháznak beterjeszti. A 2 l-es bizottság az eljárás tekintetében, melyet ismertetni utóbb fogunk, azon véleményben volt, hogy a bíráskodási eljárás újra szabályozása époly szükséges, mint az anyagi törvény revisiója ; mert főleg a bíráskodás ellen (akár joggal, akár jogtalanul) hangzott a legtöbb panasz, s a házszabályokban az eljárás e részben alig volt 4—5 §-ban szabályozva, s ugyanannyi szakaszban volt az összeférhetlenségi bizottság összeállitása körülírva» 30.
