Főrendiházi irományok, 1896. XXI. kötet • 915-943. sz.

Irományszámok - 1896-936

42 936. szám. A Németbirodalom e tekintetben hátra van. Itt az állam nem tartja feladatának az elhagyott gyermekekről való gondoskodást, de a társadalom sem fejt ki ez irányban buzgalmat. A Németbirodalomnak a szó szoros értelmében vett lelenczházai nincsenek és a gyermekek dajkaságba vétele itt ipart képez, mely szigorú hatósági felügyelet alatt áll. A latin faj államai, u. m. Franczia- és Olaszország a legrégibb időktől fogva a leg­liberalisabbak voltak e téren. Itt állíttattak fel először a lelenczházak, még pedig kezdetben úgynevezett forgó­ládával, melylye] azonban a világ legnagyobb mintaszerű lelenczháza, a párisi, szintén felhagyott. Ezen intézetnek működése. Itatása, de költségvetése is óriási mérvű. A párisi intézet ugyanis 21 éves korukig viseli gondját az elhagyott gyermekeknek, de szüksége is v;tn erre rVaneziaországnak, mely aránylag a szomszéd nemzetekhez képest alig szapo­rodik, hol tehát a gyermekmentés nemcsak emberbaráti, hanem egyúttal faj- és államfen­tartási kötelesség is. Francziaország azonkívül, hogy számos lelenczházzal^ rendelkezik, szükségesnek tar­totta a, gyermekek védelmére 1874-ben még külön törvényt is alkotni, mely a zsengekorú gyermekek gondozását szigorúan szabályozza. Angliában az elhagyott gyermekek legnagyobb contingensét képező törvénytelen gyermekek apáival szemben hozott rendkívüli szigorú törvények folytán igen kevés az igazi lelencz s ezeket, valamint a közsegélyre szorult összes egészséges ós beteg egyéneket majdnem kizárólag a társadalom gondozza, mely, mint köztudomású, ott rendkívüli áldo­zatokat hoz emberbaráti czélokra. Mindamellett itt is szükségét érezték a gyermekvédelem törvényes szabályozásának, mit az Ltt72-ben hozott »Infant Life Protection Act«-tal elérni óhajtanak, Hogy a nevezett országok közápolásban levő gyermekeiről s az azokra fordított költségekről is némi tájékozást nyújtsak, van szerencsém a rendelkezésemre álló statisztikai adatokból a következő számokat közölni : Ausztriában 1897-ben (intézetekben és kiadva) 40.397 elhagyott gyermek ápoltatott mintegy harmadfél millió korona költséggel. Olaszországban 1896-ban összesen mintegy 132.000 elhagyott gyermek volt köz­ápolásban. Francziaországban 1898-ban mintegy 124.123 elhagyott gyermek volt ápolás alatt (mintegy fele intézetben) 27,981.130 franc összköltséggel. Csupán a lelenczintézetekben és vidékre kiadottak ápolási költsége 20,883.595 franc volt. Ezeknek általánosságban előrebocsátása után a törvényjavaslat egyes §-ainak indo­kolásaként még a következőket van szerencsém előadni: 1. §. • Az 1. §. rendelkezéséből világosan kitűnik, hogy a tervezett állami gyermekmen­helyek nem csupán a talált, tehát valódi, úgynevezett lelenczek, hanem más, a hatóság által elhagyottaknak nyilvánított gyermekek számára is állíttatnak fel, kiknek gondozását as 1898. évi XXI. törvónyczikk 3. §-ának d) pontja állami feladatul tűzi s a melyből eredő költségek fedezését az országos betegápolási alapra rója. Hogy mely gyermeket nyilváníthat a hatóság elhagyottnak, azt az említett tör­vényczikk 14. §-ának 4. pontjában kapott felhatalmazásnál fogva »a 7 éven aluli elhagyott gyermekek gondozásáról« szóló 1899. évi 50.000. számú végrehajtási szabályrendeletben ós az ezt részben módosító 1900. évi 25.829. számú körrendeletben állapítottam meg. A végrehajtási szabályrendelet szerint elhagyottnak tekintendő minden oly hét éven alóli gyermek : a) a ki köz- vagy magánhelyen elhagyatva találtatik (lelencz) ;

Next

/
Thumbnails
Contents