Főrendiházi irományok, 1896. XX. kötet • 835-914. sz.
Irományszámok - 1896-853
52 853. szám. hogy a törvényhozás ilyen kötelezettséget csak akkor állapithatna meg, ha az állam a biztosító intézményért felelősséget is vállalna, ilyen rendelkezés nagy anyagi terhet hárítana úgy a gazdatisztekre, mint a birtokosokra s erősen érintené az egyéni szabadságot, holott a magasabb műveltségű gazdatiszt-osztálynál a kényszer s kötelező biztosítás elvét alig lehetne megindokolni. A másik tervet, hogy egy külön állami biztosító intézmény létesíttessék, a gazdatisztek s a birtokosok kötelező hozzájárulásával, szintén nem tartom a megvalósításra alkalmasnak, a fentebb jelzetteken felül azért sem, mert elvileg alig volna indokolható, ily állami intézmény létesítése akkor, a mikor a társadalom gyengébb elemei részére sem alkothattuk meg azon intézményeket, melyek megalkotására, ezek javára valóban nagyobb szükség van. Azt hiszem, a gazdatisztek nyugdíjügyének megoldása szövetkezeti úton maguk a gazdatisztek által volna létesítendő. Ily irányú kezdeményezés máris tőrtént az országos gazdatiszti egylet kebelében fennálló »a mezőgazdasággal és erdészettel foglalkozók nyugdíjintézete« által ; ezen intézményt eddig is támogattam, s attól támogatásomat ezentúl sem szándékozom megvonni. Ez az intézmény szolgálhatna kiindulási pontul egy nagyobb általánosabb társulás létesítésére. A jelen törvényjavaslat 11. §-ának intézkedései kizárólag a gazdatiszt elhalálozása esetére vonatkoznak. Kétségtelenül terhet ró ez a szakasz a birtokosra, de meg vagyok győződve, hogy ez a kiadás az igy biztosított gazdatisztek munkálkodása, szorgalma révén visszatérül. A szakasz rendelkezéseit illetőleg hangsúlyozom, hogy a végkielégítés csak akkor szolgáltatandó ki: a) ha a gazdatiszt, illetőleg családja részére a birtokos a szolgálati szerződésben a nyugdíjazás, vagy végkielégítés tekintetében messzebb menő kötelezettséget nem vállaltPl. : ha a gazdatiszt családja részére a birtokos oly évi ellátást biztosit, melynek tőkeértéke nagyobb az ezen szakasz szerint kifizetendő végkielégitésnél, akkor az ezen szakaszban megjelölt végkielégítési összeget nem kell kiszolgáltatni. b) ha a gazdatiszt szolgálati időtartam alatt hal meg; a már nyugdíjazott állapotban elhalt gazdatiszt családjának ezen §. a végkielégítéshez nem ad jogot. c) ha a gazdatiszt a törvény életbelépte után öt, illetőleg tíz évig szolgált. Az eddigi szolgálatokra nézve azért nem gondolom a törvény visszaható erejét megállapítani, mert tudomásom szerint igen sok birtokos azért ad gazdatisztjének magasabb fizetést, mert nyugdíjat s végkielégítést nem biztosit neki. Méltánytalan volna tehát az ezen törvény alapján kiszolgáltatandó végkielégítés tekintetében azokat a szolgálati éveket is beszámítani, a melyekben a gazdatiszt épen azért kapott magasabb fizetést, mert ily igénye a szerződés szerint nem volt. d) ha a gazdatiszt nem követett el oly cselekményt, a mely miatt felmondás nélkül elbocsájtható lelt volna. Például ha a gazdaliszt hűtlen kezelésen éretik s öngyilkosságot követ el : a végkielégítést nem kell kiszolgáltatni, a mint hogy ily esetben az állami tisztviselő nyugdíj- vagy végkielégítési igénye is megszűnik; e) ha a gazdatisztnek Özvegye vagy kiskorú gyermeke marad hátra. A nagykorú gyermekek s más rokonok egyáltalán nem tarthatnak igényt a végkielégítés összegére, miután annak csak az a rendeltetése, hogy az elhalt gazdatiszt özvegye s kiskorú gyermekeinek legyen az árvaságban segélye ; /) ha a gazdatiszt nem volt biztosítva s illetőleg ha biztosítva volt, de a díjfizetéshez a birtokos hozzá nem járult. Ha a biztosítás díját a birtokos fizette: az egész biztosítási összeget betudhatja a végkielégítésbe, ha pedig csak részben fizette e díjakat, a végkielégítésbe a biztosítási összeget csak abban az arányban tudhatja be, a mely arányban a díjfizetéshez hozzájárult.
