Főrendiházi irományok, 1896. XX. kötet • 835-914. sz.

Irományszámok - 1896-853

853. szám. 2-ik melléklet a 853. számú irományhoz. Indokolás, ,a birtokos és a gazdatiszt közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslathoz. A közvéleményben teljesen megérlelődött az a meggyőződés, hogy egyfelől magának a gazdatiszti karnak, másfelől az okszerű gazdálkodásnak s ezzel azonosan a birtokosoknak érdekében szükséges, hogy a birtokos és a gazdatiszt közötti jogviszonyok törvényesen szabályoztassanak, még pedig oly módon, hogy a gazdaság okszerű vitelének követelményei, a birtokos érdeke és a gazdatisztek méltányos igényei egyaránt kielégíttessenek. Ezt a czélt kívánja szolgálni az a törvényjavaslat, melyet most van szerencsém előterjeszteni s a melyre nézve azt remélem, hogy a midőn minden érdek kellő megoltalmazása mellett szabályozza a birtokosok és a gazdatisztek jogviszonyait, rendelkezései által hozzájárul ahhoz is, hogy a magyar gazdatiszti kar, helyzetének megfelelő biztosítása után, még fokozottabb odaadással teljesíthesse azt a gazdasági és társadalmi hivatását, melynek betöltésében eddig is elismerésre méltó módon buzgólkodott. A javaslat mindenekelőtt azt határozza meg, hogy ki tekintessék gazdatisztnek. E tekintetben a javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy nemcsak az tekinthető gazdatisztnek, a kinek bizonyos minősítése van, hanem mindenki, tekintet nélkül az alaki képesítésre, a ki tényleg gazdatiszti teendőket teljesít. Mindazonáltal a képesítéssel bírók s a képesítéssel nem birok között megkülönböztetést tesz a javaslat, a mennyiben a 24. §-ban kimondja, hogy okleveles gazdatisztnek azt tekinti, a ki valamely hazai főiskola vagy gazdasági tanintézet által kiállított vagy honosított oklevéllel vagy végbizonyitványnyai bir. Erre a megkülönböztetésre nemcsak azért van szükség, mert a minősítéssel birok javára indokolt pl. a felmondási idő kérdésében előnyt biztosítani, hanem azért is, mert a gazdasági és társadalmi hivatást teljesítő gazdatiszti osztály színvonalát, csak akkor tarthatjuk meg a kívánatos fokon s csak akkor fejleszthetjük, ha a minősítés megállapítása révén megfelelő előnyösebb helyzetet biztosítunk azoknak, a kik oklevéllel bírnak. A megkülönböztetés a míg egyfelől az oklevéllel bíró gazdatisztek jogos kívánságát valósítja meg, másfelől egyáltalán nem sérelmes az ily minősítéssel nem biró gazdatisztekre nézve, mert nem fosztja meg őket a gazdatiszti minőségtől. A mennyiben a képesítéssel biró gazdatisztek megkülönböztetését már csak azért is szükségesnek tartom, hogy e réven is serkentessenek a gazdasági pályára lépők az elméleti képzettség elsajátítására s az alaki képesítés megszerzésére, — részemről egyáltalán nem oszthatom