Főrendiházi irományok, 1896. XX. kötet • 835-914. sz.
Irományszámok - 1896-853
853. szám. 49 azt a felfogást, mely e megkülönböztetésben komolyabb érték nélkül való rang és czímkérdést lát csupán, .s azt hiszem, hogy e szorgalom és tudás révén szerzett minősítés joggal kérhet s tarthat igényt a megkülönböztetésre épen ott, a hol az esetleg hivatatlan elemek térfoglalása az egész karnak hátrányára lehet. De ha még osztanám is azt a nézetet, mely puszta czímkérdésnek tekinti a megkülönböztetést, akkor sem zárkóznám el a minősítéssel birok megkülönböztetése elől, mert ha minden tudományos pályán megvan ez a megkülönböztetés a minősítettek s a minősítéssel nem birok között: nem tudnám megindokolni, miért kellene azt épen a gazdatiszti karnál mellőzni, holott ha valahol, épen itt van szüksége annak, esetleg még társadalmi formákban való feltüntetésére is, hogy ez a foglalkozás ma már tudományos előképzettséget igényel, s nem olyan, melyhez mindenki érthet, a ki akar s a ki e foglalkozás révén keresi kenyerét. — Mindezzel korántsem azt akarom feltüntetni, mintha a gyakorlati élet eddig, minősítés nélkül is, nem nevelt volna valóban kitűnő gazdatiszteket. Ellenkezőleg el kell ismernem, hogy igen is nagy számban vannak ma is, kiváló képességekkel biró gazdatisztek, a kiknek alaki képesítése hiányzik. Ámde ez a tény nem oszlathatja el ezt az aggodalmat: vájjon, annak reményében, hogy a gyakorlat a jövőben is nevel ily férfiakat, mellőzhetjük-e az alaki képzettség előnyökben való részesítését, a mikor azt látjuk, hogy azokra a pályákra, a hol eddig alaki képzettséget nem kívántunk, s igy ezek között gazdatiszti pályára is újabban nem kis számban azok lépnek, a kik már valamelyes más pályának menedéket kereső hajótöröttjei. Ez a jelenség egyáltalán nem kecsegtethet senkit azzal a reménynyel, hogy ezek fognak a régi, minősítéssel bár nem biró, de jeles gazdatisztek nyomdokaiba lépni, mert a mig ezeket abban az időben, a mikor a gazdasági tanintézetek nehezebben voltak igénybe vehetők, mint ma, — a hivatás szeretete vitte a gazdatiszti pályára, — a minősítéssel nem biró jelentkezők javarészét újabban már nem a hivatás szeretete vonzza oda, hanem a kényszerűség, mely azokat, a kik megkezdett pályájukon a qualifikatiót meg nem szerezhették, oda vezeti, a hol nem kell semmiféle alaki képzettség. De bármily mérvben helyeslem is az okleveles gazdatiszteknek a megkülönböztetés megállapítására vonatkozó régen hangoztatott, s meggyőződésem szerint a közérdek által is indokolt kérelmét: mégis tartózkodnom kellett áltól, hogy a nem képesített gazdatisztektől e minőség elvonása iránt tegyek javaslatot, nemcsak azért, mert az eddig szerzett jogok feltétlen tiszteletben tartására törekedtem, hanem azért is, mert azt hiszem, hogy az okleveles gazdatisztek megkülönböztetésének nem kell és nem is szabad a nem képesített gazdatisztek lefokozását jelentenie. Helyeslem, hogy a képesítettek kiemeltessenek, de nem gondolnám se szükségesnek, se czélszerünek a nem képesitetteket ezért se a jogviszonyok szabályozásánál, se a társadalmi viszonylatokban eltolni arról a helyről, melyet eddig elfoglaltak. E helyen a képesített gazdatisztek megkülönböztetése tekintetében, utalva még a 27. §. rendelkezéseire, megjegyezni kívánom, hogy az okleveles és nem okleveles gazdatisztek tervezett megkülönböztetése a birtokosok szempontjából nem fog nehézségeket okozni. Mert az, hogy ha pl. az ispán okleveles gazdatiszt lesz, s czímzésnél ezt a jelzést használni is fogja, a főnöke, a tiszttartó pedig képesítéssel nem bír s igy az okleveles jelzést nem használhatja, egyáltalán nem fog a szolgálat hátrányára válni, mert a mint az államszolgálatban is előfordul az, hogy egy tisztviselő magasabb elméleti képzettséggel bír, mint hivatal főnöke s ez semminemű nehézséget itt nem okoz, épen úgy a magánszolgálatban sem fog ez a szolgálat rovására esni, mert a szolgálatban nem a minősítés foka adja meg a különbséget, hanem a hatáskör. Az 1. §. második bekezdése a gazdatiszt jogkörét állapítja mog, kimondván, hogy a gazdatiszt jogköre azon ügyletekre terjed ki, melyek a gazdálkodással rendszerint járnak. FÓRENDl IROMÁNYOK. XX. 1896—1901. 7