Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.
Irományszámok - 1896-795
36 795. szám. a hol a szerződő felek egyike sem foglalkozik iparszerífen értékpapirforgalmi ügyletekkel és a melyeknél ezért a dolog természetéből folyólag az alakiság tekintetében jóval csekélyebb követelményekkel léphetünk fel. Ezzel a három csoporttal teljesen ki vannak merit ve az összes, tőzsdén vagy tőzsdén kivül közvetlenül kötött értékpapirforgalmi ügyletek. 21. §. Mint már az általános részben kiemeltem, a törvényjavaslat szerkesztésénél lehetőleg arra iparkodtam, hogy az ügyletek szokásos formáit vegyük igénybe a megadóztatás szempontjából és a feleket a gyakorlat által meghonosított szokásokból ki ne zavarjuk. Az alkuszok által közvetített ügyleteknél e végből igen közel feküdt annak az eljárásnak felhasználása, a mit az általuk közvetített ügyletekről kiállított okiratokra nézve a kereskedelmi törvény előír. Ennek rendelkezései az előzőleg említett szabályzat értelmében a tőzsdei alkuszokra nézve is irányadók és 538. §-ában megállapítja, hogy »az alkusz az ügylet megkötése után a felek mindegyikének egy kötjegyet azonnal kézbesíteni tartozik«. A szerződő felek mindegyike részére ekkép külön-külön kiállítandó azonos két kötjegynek tárgyát egy és ugyanazon ügylet képezvén, csakis természetes, hogy az ügylet után a 10. §-ban megállapított adó csak egyszer jár, a mely adó a két adóköteles okirat kiállításának kötelezettségére való tekintettel, az adólerovás ellenőrzése szempontjából legczélszerübben minden egyes kötjegy után fele-fele összegében rovandó le. 22. §. Az adólerovás ellenőrzése szempontjából nagy súly tulajdonítandó annak, hogy az alkuszok által kiállított kötjegyek és az általuk kötelezőleg vezetendő naplók tekintetében mily követelmények állapíttassanak meg. Tekintve, hogy a kereskedelmi törvény ezekre vonatkozólag igen részletes és a jelen törvényjavaslat szempontjából teljesen kielégítő intézkedéseket tartalmaz, szükségtelen volt új intézkedésekről gondoskodni és elegendőnek látszott a kereskedelmi törvény 536—538. §-aiban megállapított rendelkezéseknek recipiálása, a minek hordereje abban jelentkezik, hogy ez által ezeknek az intézkedéseknek kötelező betartása feltétlen büntetési sanctiót nyer, holott a kereskedelmi törvény csak azt mondja ki, hogy az alkuszok, a kik a törvényben megállapított kötelességeiket megszegik vagy elhanyagolják, a felekuek az ebből eredő kárért felelősek. (545. §.) Csak egy irányban tér el a javaslat a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől, a mennyiben ugyanis az alkuszokat a megkötött ügyleteknek a naplóba való bevezetésére három napon belül és nem az ügylet megkötésének napján kötelezi. Ez az eltérés, mely az alábbiak szerint az ügyleteknek a lajstromba való bevezetésével megegyezik, teljesen indokolt, mert ha a napló pontos vezetésének elmulasztását birsággal sújtjuk, a lehetőséget is meg kell adni arra, hogy az alkuszok kötelességeiknek megfelelhessenek, már pedig gyakran tényleg az idő fog hiányozni arra, hogy az alkuszok az összes ügyleteket a naplóba a megkötés napján bevezessék. 23. §. Az értékpapirforgalmi ügyletekkel iparszertíen foglalkozók az általuk kötött ügyletekről rendes alakisághoz kötött okiratot nem szoktak kiállítani és ekkép a már ismételten hangoztatott elvnél fogva, hogy lehetőleg a szokásos üzleti formákhoz kívántam alkalmazkodni, a javaslatban sem foglaltatik intézkedés az iránt, hogy az értékpapirkereskedők valamely határozottan megállapított okirat kiállítására köteleztessenek.
