Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.

Irományszámok - 1896-795

795. szám. 29 Ugyancsak kettős ügyleteknek voltak tekintendők a csereügyletek is, melyek tulajdonképen két adásvevési ügyletet képviselnek, bennük két különböző vagyonjogi forgalom alakul és kettős megadóztatásuknak elejtése esetére igen könnyen használtathatnának fel arra, hogy az egy és ugyanazon fél számára egy és ugyanazon napon kötött külön eladási és külön vételi ügyletek e

Sy ügyletnek minősíttessenek. 8. §. A külfölddel kötött értékforgalmi ügyletek, az úgynevezett arbitrage-ügyletek a legnevezetesebb külföldi törvényhozások részéről kedvezményes elbánásban részesittetnek. így az 1894. évi ápril hó 27-éről kelt német törvény 7. §-ában megállapítja, hogy a mennyiben a szerződő feleknek csak egyike lakik belföldön, az ügylet után 'fél adó jár. A franczia törvény, mely minden ügyletnél két adóköteles müveletet, adást és vevést különböztet meg, csak a belföldi szerződő fél által létesített műveletet terheli adóval és végül az új osztrák törvény 3. §-a értelmében az ügylet, a mennyiben a szerződő felek egyike külföldön tartózkodik, csak akkor lesz adókötelessé, ha az adófizetésre első sorban kötelezett belföldön lakik. Ezekre a törvényhozási intézkedésekre való .tekintettel az arbitrage-ügyletek kedvezményes megadóztatása elől a magam részéről nem zárkózhattam el és pedig annál kevésbbé, mert rendezetlen valutánk mellett, az arbitrage-ügyletek nálunk fokozottabb jelentőséggel birnak, & mennyiben a külföldre eladott értékpapírok fizetési eszközök jellegével birnak és eme jellegük még rendezett valutaviszonyok közt is fontos közgazdasági tényezőt képez. Lényegileg az emiitett három törvényhozás által alkotott kedvezmény eredménye egy és ugyanaz, a mennyiben az osztrák törvény további rendelkezése értelmében (13. és 15. §.) csak a külföldre történő eladások lesznek adókötelesekké, mig a külföldről eszközölt vételek az adó a

lól mentesítettek, ugy, hogy nagy általánosságban a belföldi forgalom csak a fél adót viseli Erre való tekintettel és különösen figyelemmel arra is, hogy az általános részben kifejtett indokoknál fogva lehetőleg az osztrák törvény rendelkezéseihez alkalmazkodtam, az osztrák törvény vonatkozó határozatait tartottam alkalmazandóknak, de még azért is, mert a franczia törvény intézkedései javaslatunk szellemével nem egyeztethetők össze, a német törvény pedig a kedvezmény igénybevételét oly feltételekhez köti, a melyek a felek túlságos megterhelését vonnák maguk után. 9. §. A budapesti értéktőzsdén érvényes értéküzleti szokások 6. §-a értelmében az ügyletek a teljesítés ideje tekintetében a) készfizetésre, b) leszámolásra, c) néhány nap alatti szállításra es d) szabott határidőre kötött ügyletekre osztályoztatnak. A készfizetésre szóló ügylet a kötés napját követő napon teljesítendő, a leszámolásra kötött ügylet a kötés napját követő legközelebbi bejelentő napon leszámolásra bejelentendő, a néhány nap alatti szállításra kötött ügyletek pedig legkésőbb Öt nappal a kötés után teljesitendők. Eme három ügylet adókötelessége tekintetében eltérő intézkedéseket megállapítani semmivel sem lenne indokolt, mert a teljesítés vagy lebonyolítás határideje az ügyletek természetét tegkevésbbé se befolyásolja. Bővebb megfontolást csak az a kérdés igényel, hogy eltérő adólábat ne alkalmazzunk-e a batáridőre kötött ügyleteknél? Ez némileg indokoltnak látszanék arra való tekintettel, hogy a batáridőre kötött ügyletek inkább birnak speculationalis jelleggel és hogy ebhez képest bennök na

gyobb adózási képesség rejlik. Ezzel szemben egyrészt arra kell utalnom, hogy a határidőügyletek a tőzsdei forgaomnak igen fontos tényezőjét képezik, másrészt pedig arra, hogy igen nehéz megvonni a határ-