Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.
Irományszámok - 1896-795
30 795. szám. vonalat ahban a tekintetben, hogy az ügylet mikor bír kizárólag speculationalis jelleggel és mikor nem. A gyakorlati kísérletek, melyek az ügyletek egyes fajainak különböző adóval való megterhelése tekintetében tétettek, helyes eredményre nem vezettek és látjuk, hogy a nevezetesebb államok törvényei — Német- és Francziaország, továbbá Ausztria — a határidőügyletek tekintetében kivételes intézkedéseket nem állapítottak meg és csakis Olaszországban találjuk ezeknek az ügyleteknek súlyosabb megadóztatását. Ezekből az indokokból részemről sem hozhattam javaslatba a határidőre kötött ügyleteknek kivételes megadóztatását, a minek eredménye főleg az adókezelés bonyolultságában és a nehezebb ellenőrzésben nyerne kifejezést. 10. §. I Mint már az általános részben is felemiitettem, az ingó értékekben kötött ügyletek már régóta adó alá vonattak, de ennek az adónak nagy hiánya az, hogy az adózási képességre való tekintet nélkül fix tételekben az okiratot ragadja meg, az adózási képesség és a tényleg kirovandó adó összege közt helyes arányt pedig csak úgy létesithetünk, ha az adóztatást az ügyletek értékére alapítjuk, illetőleg a százalékos elvet alkalmazzuk. Ennek az elvnek alkalmazása mellett a forgalom, különösen első sorban a rendkívül gyorsan lebonyolódó tőzsdei forgalom bizonyos értékfokozatok felállítását igényli, a mely értékfokozatokat, illetőleg adóegységeket a javaslat 2.000 koronában állapítja meg, meghaladja tehát a német törvényt, a mely 1.000 márkányi értékfokozatokat ismer, de csekélyebb az osztrák törvénynél, a mely ott, hol az adó nem a tőzsdei kötés után jár, 5.000 frtnyi összeget állapit meg adóegységül. A javaslat szerint az adó minden 2.000 korona után 10 fillért tesz ki. A német törvény 1.000 márka után 20 fillért, a franczia törvény pedig 1.000 frank után 10 centimet szed. A javaslatba hozott tétel tehát enyhébb, miut a német és enyhébb, mint a franczia, de tekintetbe kell vennünk, hogy ezek a törvények tőkegazdag országok viszonyait rendezik, a hol a forgalom óriási dimensiókat ölt, mig nálunk a forgalom még oly csekély, hogy azt túlságos nagy adóteherrel megbénítani nem lenne czélszertí. E mellett nem maradhatott figyelmen kivül, hogy az értékpapirforgalmi adó részben arra is hivatott, hogy adózási rendszerünk hiányait pótolja és azt kiegészítse, nálunk pedig úgy a kereseti adó, mint a részvénytársaságok adója és a tőkekamatadó amúgy is elég magas. Tekintetbe kellett venni továbbá a szomszédos Ausztria hasonló adóját is, mert, mint már emiitettem, a szoros gazdasági kapocsnál fogva könnyen beáll a veszély, hogy az adó helytelen szabályozása folytán a forgalom egy része Ausztriába tereltetik és ekkép nem lett volna czélszertt oly adótételt behozni, a mely az osztráknál magasabb. Az osztrák adóval, tekintve, hogy Ausztriában a tőzsdén jegyzett papírok után a tőzsdei kötés képezi az adóegységet, az összehasonlítás nem egészen alapos, de ha azokat a papírokat veszszük szemügyre, a melyekben legnagyobb a tőzsdei forgalom, azt látjuk, hogy az adó körülbelül egyenlő az osztrák adóval. A javaslatban megállapított adóegység szerint ugyanis pl. osztrák hitelrészvények után a jelenlegi árfolyamot alapul véve kötésenkint 45 kr. ; magyar hitelrészvények után 50 kr., osztrák államvasút! részvények után ismét 45 kr. jár, Ausztriában pedig a részvények után az adó kötésenkint 50 krt tesz ki. Az adótétel változatlanul érvényes az összes adóköteles ügyletekre, első sorban tehát belföldi és külföldi értékpapírokban kötött ügyletekre egyaránt. Bármennyire tetszetősnek tűnnék ugyanis fel, hogy hazai értékpapírjainkra a külföldiekkel szemben kedvezőbb adó állapittassék meg, de ez egyrészt adópolitikai szempontból nem
