Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.
Irományszámok - 1896-818
132 818. szám. ben elónyösebb helyzetbe jut az állami szolgálatba való átlépéssel, előfordulhat mégis, hogy egyes közszolgálatban álló állatorvosok oly magas fizetéssel vannak jelenleg alkalmazva, mely részükre az állami javadalmazásban nem biztositható. Ily eseteket tartottam szem előtt a 35. §. rendelkezésének a törvényjavaslatba való felvételénél. Az előzetes alkalmazásban élvezett fizetésre és lakpénzre való jogosultságot szerzett jognak tekintvén, attól csak részbon is annál kevésbé tartanám az állatorvost megfoszthatónak, mert hiszen a törvényjavaslat 33. §-a értelmében az esetre, ha addigi állása államosittatik, az állami szolgálatba átlépni köteles. De nem tartom e magasabb fizetéssel az államkincstárt sem megterhelhetőnek, mert hisz az államkormány annak idején nem gyakorolt befolyást arra, hogy az illető állatorvos mily fizetéssel alkalmaztassák. Legméltányosabban tehát ugy véltem a kérdést megoldhatónak, hogy a fizetés- és lakpénz-különbözetet addig, a mig az illető állatorvos mint járási, illetve városi vagy törvényhatósági állatorvos az illető községben vagy törvényhatóságban működik és a mig e minőségében az előbbi javadalmának megfelelő fizetési fokozatot el nem éri, az illető község vagy törvényhatóság fizesse meg. önként értődik azonban, hogy azon állatorvosok, a kiknek eddig elfoglalt közszolgálati állása nem államosittatott és a kik ennélfogva az állami szolgálatba való átlépésre nem köteleztettek, állami szolgálatba való önkényes átlépésük esetén e fizetés, illetve lakpénzkülönbözetet sem az őket előzetesen alkalmazó hatóságtól, sem az államkincstártól nem igényelhetik. 36. §. A törvényjavaslat 36. §-a az államosítás természetszerű folyománya.Mivel az állategészségügyi szolgálat államosításával a vármegyei törvényhatóságoknál megszűnnek az arra fordított kiadások s jövőben az állategészségügyi szolgálat költségei az államkincstárt terhelik, azon összegek, a melyek eddig a tőrvényhatóságoknak az állategészségügyi szolgálat ellátásaért állami javadalmazásukban kiszolgáltattak, abból levonandók. 37. §. Ez indokolás általános részében már volt alkalmam említeni, hogy az állami állatorvosi közszolgálat évente 1,907.328 korona kiadást igényel, vagyis azon összegen felül, a melylyel az államkincstár tárczám költségvetésében jelenleg fedezi a mostani állami állatorvosi szolgálat költségeit, az államosításnak a törvényjavaslatban tervezett keresztülvitele 1,394.494 korona ujabb kiadást fog okozni. E kiadás fedezéséhez részben hozzájárul azon összeg (122.576 kor.), mely a vármegyei törvényhatóságok állami dotatiójából a 36. §. alapján eszközlendő levonásként az államkincstár javára esik, hozzájárulnak továbbá a 38. §. értelmében a marharakodó állomásokon teljesített vizsgálatok díjai (260.000 korona) és a 40. §. alapján az állategészségrendőri büntetés- j pénzeknek eddig a közegeket illető fele része (54.000 kor.). Azonban mindezen bevételi forrásokat figyelembe véve is, az összszükségletből 957.918 korona még fedezetlen. E szükséglet fedezetéről való gondoskodásomban, mint azt már ez indokolás általános részében emiitettem, kénytelen voltam azon álláspontra helyezkedni, hogy ha már az jelen pénzügyi viszonyaink között nem utalható az államkincstárra, azon érdekkörök terheltessenek meg annak fedezetével, a melyek az állami állatorvosi közszolgálattól várható állategészségügyi, gazdasági és forgalmi előnyökben legközvetlenebbül részesülnek. Felette kívánatosnak tartottam volna ugyan, hogy az állattartó gazdaközönség még az állategészségügyi rendészet érdekében se rovassék meg újabb teherrel, szem előtt tartva
