Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.
Irományszámok - 1896-818
818. szám. 133 azonban az államkincstárnak jelzett helyzetét, nem maradt más hátra, mint hogy a felmerülő költségek fedezetének alapját a gazdaközönség közvetett megterhelésében keressem; ehhez képest a kincstárt terhelő kiadási többlet mérséklésének egyik módját abban véltem megtalálni, hogy a marhalevelek bélyegilletéke az 1887 : XLV. t.-cz. 16. §-ában foglaltaknál nagyobb Összegben állapittassék meg. A törvényjavaslat ide vonatkozó 38. §-ának tervezésénél ezeken kivül még különösen a következőket tartottam szem előtt: 1. figyelembe vettem s lehetőleg pontos számitások alapján megállapítottam, hogy a marhalevelek bélyegilletékének ilynemű felemelése az államkincstár részére évente körülbelül 960.000 korona bevételi többletet eredményezne, vagyis oly összeget, mely az állatorvosi közszolgálat államosításával beálló költségtöbbletnek egyéb segélyforrások igénybevétele után fedezetlenül maradt részét teljesen fedezné; 2. figyelembe vettem, hogy a marhalevelek bélyegilletéke legfőként oly momentumban terheli az állattulajdonost, mikor állatját forgalomba hozza, vagyis mikor állatjának értékesítésével leginkább jut abba a helyzetbe, hogy a marhalevél bélyegilletékét leróhassa; 3. figyelembe vettem, hogy az állategészségrendőri szolgálatnak s igy a marhalevélkezelésnek is az eddiginél sokkal kiterjedtebb és éberebb ellenőrzése a marhalevél váltása s az állatok forgalombahozatala körül sok oly kiadástól óvja meg különösen a szegényebb s 1 tájékozatlanabb állattulajdonosokat, a mely kiadásokkal eddig a marhalevél kiállitásakor, különösen annak vásári átruházásakor s általában a vásárokon szabályellenesen megterheltettek. Az ország igen sok részéből hozzám érkezett jelentések, mint a tájékozatlanabb gazdaközönség állandó sérelmét emiitik fel azon szabálytalanságot, hogy nem ugyan a marhalevelek bélyegilletéke, hanem a kiállítás költségei igen sok esetben a megengedettnél jóval magasabban számittatnak fel a marhalevélért jelentkező állattulajdonosok rovására. Ily s hasonló visszaélések csak szigorú és a részletekre kiterjedő ellenőrzés és felügyelet mellett szüntethetők meg, de a mennyiben a m. kir. állatorvosok állandó és szigorú felügyelete mellett meg lesznek szüntethetők, igen sok oly szabályellenes tehertől szabadul meg különösen a szegényebb gazdaközönség, mely a tervezett bélyegilleték-emelkedést jóval felülmulta. Ezen körülmények figyelembevétele enyhitette aggályaimat, melyeket magam is tápláltam a marhalevelek bélyegilletékének felemelésével szemben s ezeken kivül az a meggyőződés is vezetett, hogy számtalanszor nagyobb gazdasági előnyt s értéket képvisel épen az állattartó gazdaközönségre a jobb és biztosabb állategészségügyi igazgatás, mint azon néhány fillér, melylyel a marhalevelek bélyegilletékének emelésében a jobb igazgatás költségeinek fedezéséhez és ezzel a jobb igazgatás megteremtéséhez hozzájárul. Hogy pedig a gazdaközönség legszegényebb része e teherviselésben való részesedéstől lehetőleg megóvassék, a marhalevelek bélyegilletékének felemelésével kapcsolatban a jelenlegi viszonyokhoz képest azon változtatást is eszközöltem, hogy minden darab apróbb állatra oly marhalevél legyen váltható, mely nem, mint most 10, hanem csak egy darab állat bélyegilletékével van megterhelve. Ez által, bár a bélyegilleték általában kétszeresére emeltetik, az l—2 apróbb állattal, minő a sertések, juhok, kecskék, vásárra menő legszegényebb állattartók a bélyegilleték mérve tekintetében a mostaninál is előnyösebb helyzetbe jutnak. 38. §. Az államosítással beálló költségtöbblet fedezésének további eszközét, mint azt már emiitettem, azon intézkedésben kerestem, hogy a marharakodó állomásokon az állatorvosok által teljesített vizsgálatok díjai az államkincstárt illessék. Jelenleg e díjak az 1888 : VII. t.-cz. végrehajtása tárgyában kibocsátott ugyanez évi 40.000. számú földmivelés-, ipar- és
